Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnék megbarátkozni a gondolattal, hogy teljesen megváltozik az életem?
Párommal mindketten 38 évesek vagyunk, eddig távkapcsolatban éltünk, a hétvégéket töltöttük együtt. Egy ideje már tervezzük az összeköltözést és mivel neki sokkal jobb munkája van az enyémnél, így adott volt a helyzet, hogy én költözöm hozzá. Mindkettőnknek saját lakása van, ami óriási előny a mai világban, ezzel tisztában vagyok. Viszont a helyzet az, hogy én a lakásomat az évek során fokozatosan próbáltam szebbé, otthonosabbá tenni, ebből kifolyólag egy olyan otthont alakítottam ki, ahova nagyon szeretek hazajönni. Velem ellentétben a párom a lakására eddig szinte semmit nem költött, majdnem minden a negyven évvel ezelőtti állapotban van. (Hozzáteszem, anyagilag megtehetné, mert nagyon sok megtakarítása van.) Nagyon szeretem őt és az összeköltözésünket semmiben nem gátolja ez a tény, de félek, hogy nem fogom magam ott olyan jól érezni, mint itthon. Eleve nagyon más környezetben fogok élni és persze nagyon jó, hogy végre a szerelmemmel élhetek majd, de mégis aggaszt, hogy miként fogom ezt viselni, főleg azzal a tudattal, hogy itt a szép otthonom, amiért annyit güriztem.
Nyilván ezeket neki sosem fogom mondani, mert így is nagyon igyekszik, hogy jól érezzem magam nála, de már most feszélyez a gondolat, hogy ott kell majd élnem a mindennapjaimat. Nagyon remélem, hogy ez csak kezdeti félelem és meg fogom szokni.
Hosszútávon közös házat tervezünk, így ez az állapot valószínűleg 1-2 évig tartana.
A kérdésem az lenne, volt-e már valaki hasonló helyzetben és meg tudta-e szokni a környezetváltást és az életkörülmény változását?
szerintem nyugodtan megemlítheted neki, hogy hiányozni fog a saját lakásod, ez teljesen normális dolog, hiszen eddig az volt az otthonod
ha megpróbálnád az új helyet kicsit szebbé varázsolni, az nem segítene? már néhány dolog is sokat tud dobni az összképen, természetesen nem teljes felújításra gondolok (esetleg pár kedvenc dolgot ami illene oda a mostani lakásból is elvihetnél hozzá)
ez már a közös otthonotok lesz, fontos, hogy mindkettőtök jól érezze magát ott
>Nyilván ezeket neki sosem fogom mondani,
ÉS ezzel máris halálra ítélted a kapcsolatot, nem szabad így hozzáállni! A legfontosabb dolog egy kapcsolatban, hogy az iylesmit megbeszéljétek. Pont azért kéne erről beszélned vele, hogy már előr emeg tudjátok oldani ezeket a gondokat! Találjátok már ki előre, hogy mit tehetnétek: megtervezhetnétek, hogy hogyan teszitek (elfogadható) rendbe a másik lakást. Kitaláhatnátok előre, hogy vajon mi az a szokásotok, ami idegesítheti a másikat, és előre egyeztethetitek a szabályokat. Bármi ilyesmi. Azzal, hogy együtt átbeszélitek előre a felmerülő helyzetet, anélkül oldhatjátok meg őket, hogy valójában bajt és nehézséget okoznának.
Mi is így csináltuk 4 éve a párommal. Összeköltözés előtt nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy milyen lesz, milyen aggályaink vannak, hogyan csináljuk majd a dolgokat.
Úgyhogy kérlek, felejtsd el, hogy nem mondod el neki. Ez a legeslegrosszabb hozzáállás.
A legelső gondolatom a kérdéssel kapcsolatban az volt, hogy miért neked kell alkalmazkodnod?
Aztán gondolom helyileg a párod lakása éri meg, biztos jó környéken van, Budapesten vagy ilyesmi.
Mindenképp mond el a problémáid neki, ne hunyászkodj meg. Dobd fel az ő lakását is! Így az ingatlan értéke is nőni fog, tehát még szívességet is teszel! :) Így már azt is az otthonodnak tekintheted majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!