Hogy fogadtassam el a vôlegényemmel a cicát?

Ezt amúgy én sem értem, hogy ha a vőlegényed, gondolom már egy ideje ismeritek egymást, sőt, együtt is éltek, szóval eddig hogy-hogy nem tudott a cicáról? :D

Vagy eddig hol volt a cica? Nem lehet megoldani, hogy továbbra is ugyanott lakjon (bent, a házban), ahol addig?

Ha muszáj odaköltöztetni magatokhoz, én biztos nem engedném ki az udvarra, egy felnőtt macska, aki egész életében szobacica volt, nem tudna odakint boldogulni, ha egyszer csak egyik napról a másikra kiraknák.

Amúgy az én szüleim is ilyenek voltak, mikor először lett cicánk, még a botból hazahozott száraztápcsijukat se rakhattam fel az asztalra, mert fujj, az fertőző, mert macskáknak való...Hiába nem is volt még felbontva se...Meg az ölembe se hozhattam be a házba, mert fujj, bolhás (nem is volt amúgy az), meg hullik a szőre (pedig még kiscica volt és a szőre se hullott). Most, másfél évvel (és 3 másik cicával :D) később már maguktól beengedik őket, sőt, sokszor a nappaliban az ölükben a macskákkal tévéznek, a kajamaradékot a tányérral együtt lerakják nekik a földre és engedik nekik onnan megenni, stb. :D Szóval idővel a párod is biztos hozzászokik a cicushoz ^^

Én az allergiám miatt nem tudnám a macskával együttélést sokáig folytatni.

Azzal nincs baj, ha sokat van bent - a helyén amit kvázi ő választ és csak néhány tabu van, mint az ágy ahol alszom, a konyhapult és asztal, fürdőszoba - mert nem olyan szintű, de pl. ha arcom közelében aludna miközben én, akkor másnap az orrom Niagara-vízesést megszégyenítően "folyna", a szememet kikaparnám a viszketéstől...

Illetve a másik számomra problémás dolog az bioritmus ami más a macskának és más az embernek. A macska jókat lazul napközben, éjjel pedig aktívkodik, az nekem nem túl jó.

Én társasházba, panelházba és úgy egyáltalán lakásba nem vállalnék macskát. Oké, másoknak működik - az ő dolguk. Nekem nem menne. Tudom, ez manapság gonoszságnak számít, le is leszek pontozva rögvest.

30 éve tartok macskát.

Nem igaz, hogy felnőtt cica nem találja fel magát odakint! Bennük van a ragadozó ösztön, kitehetnéd az őserdő közepén, ott is életben marad. Kertes házban annyi történik, hogy az udvaron fekszik a napon.

Esetleg köztes megoldás lehet, hogy kiniti-benti, ha megszokta az új otthont, és nem csavarog el. Amíg a régi helyet tekinti az otthonának, addig haza fog menni, távolság nem akadály.

Nehéz kérďés, de a macska mindig melletted marad és nem szab feltételeket.

De nyilván nem akarod elküldeni ez miatt a völegényedet sem.

Nálam a macska maradna, vagy megszokja vagy megszökik a vőlegényem.

Én sem értem, hogy ez eddig hogy nem merült föl... Nem járt nálatok a párod vagy mi?

Mi ezt kb 2 hét után lerendeztük. Jött, látta, hogy hogy élünk, látta, hogy a macska bent van, tudta, hogy sokszor velem alszik. Ő se volt oda a macskákért, igazából kifejezetten félt tőlük. Azt hiszem a 3. alkalommal volt itt amikor rajtakaptam, hogy fekszik a macskával és simogatja.

Meg nyilván azt is megbeszéltük, hogy majd jön velünk ha költözünk, nekem ez fontos. Ő meg úgy volt vele, hogy ennyi áldozat azért belefér, főleg mivel addigra már semmi baja nem volt a macskával.