Nők, összejönnétek egy olyan derék férfival, aki harcolt az első és második világháborúban? A kérdés csak elméleti.

Ha a nagyapád pék lett volna békeidőben, lehet akkor is molesztált volna nem ?

32/f

Első világháború: már olyan ember nem él.

Második világháború: ergó nagyapám korúval.

Kössz, de nem. Nem vagyok beteg ember. Az ilyen embereknek egyébként is súlyos traumáik lehetnek.

Basszuss, milyen öreg vagyok. 😱 Nagypapám mesélt gyerekkoromban az első világhábúról. Igaz, nem harcolt, mert gyerek volt.

A második vh-ról is meséltek a nagyival.

Dédapám lehetne, aki túlélte a világháborút - nagyapáim még gyerekek voltak a másodikban. Nincsenek ilyen irányú komplexusaim.

De nézzük úgy, mintha 1950 lenne.

Egy férfi fene tudja, min ment át, hogyan dolgozza fel, hogy ott nap mint nap ölt. Embert. Nem nyulat, nem gilisztát a kertben, még nem is disznót, vagy kacsát az ebédhez, embert. Ráadásul ideológiák harcában, nem a sajátjában.

Szerintem háromféle férfi élhette túl a világháborút: aki katonaszökevényként bujkált és mázlija volt;

aki valami csúnya pszichés kórképet szedett össze a folyamatos erőszakot átélve és produkálva;

vagy aki el tudta fogadni, hogy állandó jelleggel törekszik mások életének kiontására.

Az első kategóriával még akár össze is jönnék, bár az nem tekinthető harcosnak. A második kategória bánat tudja, meddig fog szenvedni, ha hajlandó elmenni terápiára és rendbe szedni a pszichés rendszerét, akkor talán játszhatna. A harmadik kategóriától pedig mentsen az ég, aki el tudja fogadni, hogy másokat bánt parancsra, azzal nekem semmi dolgom nincs.