Tudnál szeretni olyan valakit aki nagyon beteg lenne mentálisan, de próbálkozna változtatni rajta?

Igazából mindenki beteg lelkileg, mentálisan... Ki jobban, ki kevésbé.

Nem próbálkozni kell, hanem változtatni kell. Változtatni pedig csak önmagán tud az ember, a pszichológus nem segíthet.

Tudnék. De össze biztos nem jönnék vele addig, amíg nem tenné helyre magát. A változás nagyobb mértékben tőled függ, a pszichológus stb egy mankót ad, útmatatást, segít meg minden. De sokkal hatékonyabb, ha saját magad is elkezdesz foglalkozni magaddal, mit miért csinálsz=érzel, és kitapasztalod a saját magadnak leginkább megfelelő megoldásokat.

Ez olyan, mint hogy hiába jár valaki heti egyszer angolozni, mert le akar nyelvvizsgázni, ha azon a heti 1 alkalmon kívül nem foglakozik a tananyaggal, nm gyakorol és nem tanul, mert azt a tanártól várja el, hogy elérjen valamit. Időt meg nem fektet bele. Jelen esetben magadba.

Senki nem ismerhet olyan jól, mint te magadat, úgyhogy több értelme van, ha te magad is erősen dolgozol az ügyön.

"aki nagyon beteg lenne mentálisan" - Nem.

Ha úgy jönnék össze valakivel, hogy nincs ilyen baja, és közben alakulna ki, akkor tudnék segíteni, hogy ne váljon súlyossá, de éveket csináltam végig egy közeli családtag hasonló problémája miatt, és nem volt hova mennem, rajta keresztül tanultam meg, milyen is ez, és nyomozgattam nagyon sokat, hogy megtaláljam a problémák forrását, és próbáljunk valahogy megoldást találni, enyhíteni a bajokat (ha már megelőzni nem tudtuk, én meg túl kicsi voltam, vagy még nem is voltam, amikor a kiváltó okok már megvoltak), nagyon rossz volt. Még egyszer nem kérek belőle.

Attól függ. Major depresszióm szorongással, önértékelési zavarral és öngyilkossági kísérlettel nekem is volt, abból ki lehet jönni, ha jó az agykurkász (akinek én speciel az életem köszönhetem, kedves egyes, pedig nem vagyok egy gyenge ember - a második kísérlet sikerült volna).

Mondjuk ha pszichiátriai problémája van, az már zűrösebb. De alapvetően persze, a férjemet is akkor ismertem meg, amikor még nagyon komolyan függtem a terápiától. Az első randinkon közöltem, hogy miért járok, mi a cél és hol tartok, elfogadta. Mellettem volt, amikor nehezebb volt és velem örült, amikor könnyebb.