A férfiak nagyrésze tényleg az egész keresetét a nőnek adja? Miért?

Én még nem adtam neki egy forintot se, csak enni is kell, rezsi is van, utazunk is, szóval kb. ki is fogyok a hónap végére, szerintem kb. ő is, de még nem láttam ebből a feszkó legapróbb jelét se - persze jobb lenne kétszer ennyit keresni, de azzal a legtöbben így vagyunk.

Azt a fajta kapcsolatot látom a legjobban működőnek barátaimnál, ismerősöknél, ahol mindketten dolgoznak, rezsi, közös kaják, közös költségű dolgokat közösen fizetik (felesbe, vagy ha egyikük nagyon sokkal kevesebbet keres akkor arányosan elosztva), de külön kasszán vannak. Van, ahol naplóba/telefon app-ba vezetik ki mennyit mire költött és a közös részt hó végén elosztják egymás közt. A fizu többi részével mindenki saját maga gazdálkodik, hisz ő kereste meg és ez így a jó. Például gondolj bele, nekem férfiként mondjuk van egy költséges hobbim, tán majd közös kasszából veszem el, a nőnek a saját fizetéséből meg egy nadrágra se teljen? Vagy másik példa: karácsonyra közös kasszából vennél ajándékot a nőnek? Értem, szóval az ő keresetéből (is)veszed az ajándékát? Az milyen már... Ha megveszek valamit, saját pénzből veszem és mivel minden ki van fizetve, sehol sem keletkezik gond vagy adósság. Sokkal jobb, mint a "nem mehetek ebédelni, mert megint mínuszban vagyunk" amit néhány közös kasszás kollégától hallok. Nem?

Meg azzal se kicsit vagy eltévedve hogy úgy lesz valaki milliomos/milliárdos hogy elrakja a fixe egy részét...

En lattam mar vezeto beosztasu embereket, akik nagyon jol kerestek, a fonokeim, hat ok nem adtak oda az egeszet, de kb a triplajat adtak a rezsinek, mert hat enni is kell, es nem volt lakashiteluk.

Nem is tudom. Olvasgattam az eddigi hozzászólásokat. Többen is találtam igazságot, DE mi másképp csináljuk. Tisztázzuk, nem bérből, fizetésből élünk, mindkettőnknek saját élete volt a kapcsolatunk előtt is. Tudjuk mind a ketten, mennyibe kerül az élet. A közös költségeket az fizeti, aki előbb befizeti/elutalja. A saját pénzünk felett magunk rendelkezünk. Ennek több oka is van: visszaforgatjuk a vállalkozásainkba, költünk a hobbynkra. Igen, hallom a kérdést: családi kiruccanás, gyereknek vásárlás, stb... soha nem csináltunk belőle problémát. Nem gavallérságon múlik, de ezek nagy részét én veszem, fizetem. Nekünk nincs úgymond közös kasszánk. A házat közösen vettük, a felújítást együtt finanszíroztuk. Én megvettem a járólapot, csempét, a Drágám a tűzhelyet, függönyt, stb. Sosem csináltunk ebből problémát, vagy összevetést, hogy én ennyit, Te meg annyit.... MI egy életre tervezünk, nem ciklusra.... A legnagyobb baj ott van az emberekben, hogy még magukban sem bíznak, akkor a másikban??? Mi tudjuk mit akarunk, és azt csináljuk. Tervben van egy közös vállakozás is, de az már a gyermekünk jövőjét biztosítaná. Emberek! Merjetek nagyot álmodni, mert ha álmaitok sincsenek, akkor mi felé haladtok??? Nem, nem elég egy albérlet, vagy egy kis ház a "falu" szélén! Amíg ez a cél, addig csak az valósul meg talán, de az sem biztos, mert magadban sem hiszed el, hogy akár az is összejöhet!!! Ezek után meg miért is kell közös kasszáról beszélni??? Nem kell azzal jönni, hogy persze nektek könnyű... Nem! Mi csináltuk meg magunknak, mert mi mind a ketten a párommal mertünk nagyot álmodni!!! Minden a fejben dől el, de ott ugye nagy a baj... (lásd: olyan kérdések merülnek fel benned, amik az általad megálmodni sem mert világban nem jelentenek problémát).