Egy negyven feletti férfi, akinek nem volt még családja, képes lehet még komolyan elköteleződni?

Szia, hasonló helyzetben vagyok.

Elvált nő vagyok (40) kisgyermekkel.

Megismerkedtem valakivel, akivel kölcsönös a szimpátia, a kapcsolatunknak nagyon az elején járunk.

5-6 évvel idősebb nálam (tehát normálisan illik korban hozzám), nem volt nős, nincsenek gyerekei... és még szeretne...

Ez mindkettőnk oldaláról egy nehéz és érzékeny kérdés és azt gondolom erről, hogy akármilyen unortodox is, muszáj a kapcsolat elején erről beszélnetek nektek is, mert ha nem egyeznek a céljaitok sem, akkor felesleges egymás idejét húzni és kötődést kialakítani, csak fájni fog.

Érdekes ez egyébként, mert sajnos lehet, hogy előbb kell ezt szóba hozni, mint ahogy normálisan kialakulna egymás felé elköteleződés, érzelem...

Amit én most a mi kezdődő kapcsolatunknál problémának látok (az UTÁN, hogy abban már viszonylag biztosak vagyunk, hogy egymást szeretnénk):

- akinek nincs gyereke, el nem tudja képzelni azt, hogy igenis szervezést, egyeztetést igényel még akár egy-egy program, találkozás is a "járás", randizás időszakában.

Anyaként is maximálisan megérteném, ha ebből az én partneremnek is elege lenne egy idő után--- erre azért nem árt készülni neked sem. Azt a plusz türelmet, alkalmazkodást, amit te most egy gyerektelen férfitól a kapcsolat elején elvársz, nagyon meg kell becsülni és nagyon, de nagyon kompenzálnod kell a kapcsolatotok más területein.

(attól azért óva intenélek, hogy egyből összeköltözés meg rángassátok bele a gyereket is a kapcsolat elejébe- aki így tesz, az sutba dobja az anyaságát, az nem normális. Minden kapcsolatnak- gyerektől függetlenül!- meg kell adni azt, hogy tudjon épülni, egymást megismerni, találkozni, randizni, közös programozni stb. GYEREK NÉLKÜL! A mi esetünkben pont ez az eleje a legnehezebb)

- mindkettőnknek van egy kialakult életvitele, egzisztenciája. Ha nem lenne gyerek, akkor is ebben a korban már kell csiszolódni, kompromisszumokat kötni stb.- de a kényelmes "agglegény" élet mellett szerintem sokként ér bármelyik ilyen férfit az, ha hirtelen a gyerekes család "visító" mindennapjaiba csöppen. Neked, nekem természetes az, hogy időre kell a gyerekért iskolába menni, hogy 8-kor fekvés, hogy háztartást kell vezetni, főzni, uzsonnát csomagolni- neki meg az, hogy pl. dolgozik este kifulladásig, a takarítónő megoldja, étteremben eszik stb.

Akármennyire is nehéz neked megoldani a gyerektől független randizás időszakát, szerintem nagyon figyelj arra, hogy ne zúdítsd rá ezt az egész gyerekes-családos feelinget, mert csak elijeszted.

most azt gondolom, hogy én a gyermekemmel való találkozását fel sem hozom, megvárom, amíg a partneremben érik meg erre az elhatározás.

...ha majd ez egyszer bekövetkezik, akkor sem egyből a közepébe. Fokozatosan, valami olyan közös programmal, ami mindkettőjüknek (a partneremnek és a gyermekemnek is) jó, megfelelő, akár egymástól függetlenül is tudják élvezni...hiszen benne van a pakliban, hogy nem lesznek egymásnak szimpatikusak.

Az, hogy az adott férfi képes-e elköteleződésre- nem attól függ, hogy volt-e házas. Nézd meg, hogy tartós, együttéléssel járó kapcsolatai voltak-e a múltjában (intő jel szerintem, ha nem...), illetve igenis kérdezz rá, hogy mi a célja a kapcsolatotokkal- erről két intelligens, felnőtt embernek kell tudnia beszélgetni tabuk nélkül.

Nő és anya is vagyok egyben, de egyik szerepemben sem felelőtlen és neked is ezt ajánlom.

Az én partneremnek a családalapítás azért tolódott ki ennyire, mert elmentek az évei a karrierrel (külföldi szakmai tapasztalatok stb.)- és egy olyan területen dolgozik, ahol tényleg oda kell tenni magad a tudományos világban, ha szeretnél feljebb kerülni. Az ő szakmájában nem ritka, hogy a vezető beosztású férfiak 40 felett jutnak oda, hogy a család reális cél lehet.

Csak emiatt én nem gondolom őt hendikepesnek, csodabogárnak vagy sérültnek...

Mindkettőnknek vannak félelmei a másik élethelyzetével kapcsolatban, de ezt az idő, a tapasztalás és a megbeszélés fogja megoldani.

4# igazad van...:)

5# így igaz de..... vannak emberek kik könnyen alkalmazkodnak a másikhoz , gyorsan tudnak változni...ahogyan én is.

Bár az egesz kölcsönös kompromiszumon alapszik. :)