Ez a furcsa viselkedés (férfinél) mennyire lehet probléma egy párkapcsolatban?

Ha "egyszerűen nem jön ki" az emberekkel? A saját szavait idézve. Tehát nem igazán szeret idegenekkel ismerkedni, zsúfolt sok emberrel teli helyeket és csak akkor kommunikál általában ha muszáj? Egyébként mindenben tökéletes lenne, például jól is néz ki, sportos, nagyon okos és tájékozott, anyagilag és nagyon sikeres (ennek ellenére) és jólelkű, jóindulatú ember. Nem is értem. De nem úgy, hogy nem mer emberek közé menni mert például jár terembe edzeni de ott sem szól senkihez vagy csak pár szót azokhoz akiket valamennyire ismer. Állítólag akartak már vele barátkozni nyilván de valahogy egy idő után mind leamortizálódott mert ő nem tud megfelelően kommunikálni "idegenekkel" ezért nem is erőlteti. Csak régi gyerekkori barátai vannak, meg üzlettársak akikkel kommunikál de szerintem ha én nem szólnék hozzá lehet egész nap nem szólna két mondatnál többet ha úgy van.

Én meg ezt nem értem, hogy lehet meg sajnálom pedig neki jó így, én pont az ellenkezője vagyok, kicsit nagy szám van, és idegenekkel is könnyen csevegek.

Pedig olyan jófej, velem teljesen más, nagyon sokat röhögök rajta mert jó humora van és nagyon jól kijövünk, de én még nem találkoztam ilyen férfival. Teljesen más ember olyankor. Nem bunkó olyankor csak furcsa nem értem mint aki fejben "máshol jár" olyan csöndes.

Van valakinek ilyen jellegű tapasztalata ez gond lehet később? Lehet ebből probléma? Mert ezen kívül nincs más "bajom". Bár nem szeret zsúfolt helyekre sem menni nyaralni de a kedvemért erőt vesz magán szóval szavam se lehet. 5 hónapja vagyunk együtt de már több éve ismertük egymást "látásból". Én nagyon szeretem Őt de ez olyan furcsa nem?