Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A történtek után kialakulhat még egy jó kapcsolat?
Párommal együtt éltünk,bár már kétszer szakítottunk ez idő alatt,és hónapok teltek el úgy hogy csak találkozhattunk.
Vannak dolgok amit nem úgy csinál ahogy én helyesnek tartanám,nincs nagy baj vele csak az életmódunkban vannak különbségek.Persze ez együttélésünkkor egy idő után mindig vitához vezetett,ő is ragaszkodott az igazához és én is.Azóta már tudom mindketten alapból ilyenek vagyunk.
Most három hónap különlét után ismét összejöttünk mert szeretjük egymást és nem érdekel más.
Nagyon szeretném ha működne a közös életünk,sajnos fogalmam sincs ezt hogyan érhetném el.
Hiszen ami zavart benne azt most sem tudom elfogadni,talán próbálnom kellene szemet hunyni felette ha már őt szeretem? Hiszen senki sem tökéletes.
Ti mit gondoltok,kell tolerálni a különbözőségeket ha az ember szereti a másikat? És érdemes?
Persze, erdemes de ha ilyen szinten problemat okoz, akkor azert elgondolkodnek, hogy osszeillunk e.
Azert azt kifejthetned, mit ertesz kulonbozo eletmodok alatt.
Például ő inkább spórolna(persze nem annyira magán),míg én inkább akár munkahelyet is váltok csak hogy kicsit jobban éljünk és el tudjunk menni kikapcsolódni néha.
Ha szabadnapos nem igazán segít be az otthoni munkákban,inkább pihen.Mondjuk főzni azt nem is tud,pedig az lenne a legnagyobb segítség.
Azután este én aludnék,fáradt vagyok,ő tévézne.Egy szobánk van,nem mehetünk külön.És így jön a szájhúzogatás.
Ha otthon vagyunk szeretné ha együtt ennénk,de én nem mindig akkor akarok.
És a legfontosabb igényelné a hagyományos női szerepet részemről,a gondoskodást.A bajom az,hogy ez nem viszonzott,másrészt más beállítottságú vagyok.
Mindezek ellenére sok minden jó van benne,és hát még mindig szeretem. Vegyek erőt magamon és alkalmazkodjam jobban? Mit tanácsoltok?
O hat ezek nalunk is fent allnak, megis ugy erzem, hogy jol tudunk egyutt elni. A sporolos reszt leszamitva, mert sajna tulzottan egyikunknek sem az erossege.
En elfogadom, hogy o ilyen, o is elfogadja, hogy en ilyen vagyok. Nem akarjuk folyton megvaltoztatni egymast..
Sosem lesz ebből jó kapcsolat, csak amolyan "rokkant féllábú".
Teljesen másképp képzeltek el egy jó kapcsolatot, és itt már buktátok is a dolgot.
Ő azt akarja, hogy olyan legyél, mint "anyu": mos, főz, takarít, hites ura lába alá igazítja a zsámolyt, és boldogan bólogat mindenre.
Te azt akarod, hogy egyenrangú partnerek legyetek, nem tudod kiélni magad a női szerepkörben, szeretnéd, ha segítene, kicsit ő is alkalmazkodna hozzád, stb.
Mivel ez két teljesen más párkapcsolati minta, így három lehetőségetek van: engedsz te, és boldogtalan leszel mellette, enged ő, és boldogtalan lesz melletted, vagy mindketten engedtek egy kicsit, és egyikőtök sem lesz igazán boldog a másik mellett.
Vagy hagyjátok egymást elmenni, és kerestek olyat, akivel könnyebb együtt élni, akár évtizedekig is.
Megköszönök minden választ és véleményt.Utolsó válaszoló kicsit megijeszt,hiszen alapjában véve egyetértek vele.
Ennek ellenére próbáltam páromtól lelkiekben is elszakadni de nem sikerül.Továbbra is őt szeretem. Persze sejtem hogy a megoldatlan problémák nem vezetnek jóra.
Másrészt felmerül bennem hogy az nem lehet hogy minden párkapcsolat tagjai egyformák. Csak igazodnak,alkalmazkodnak egymáshoz. Tehát ez boldogtalansághoz vezet? Mert ezt értelmezem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!