Lányok nektek bejön egy szigorú férfi?

"az EQ-ról nekem az a véleményem hogy lehet nélküle élni"

Nyilván lehet nélküle élni, a kérdés csak az, hogy milyen életminőségben, és milyen emberi kapcsolatokkal.

Ha nyitott szemmel jársz a világban, érdemes egy őszinte pillantás vetni arra, hogy a környezetedben az átlagos IQ-val és minimum átlagos érzelmi intelligenciával rendelkező emberek között látsz-e több alapvetően boldog, kiegyensúlyozott embert, vagy azok között, akiknél kiemelkedő értelmi intelligencia kifejezetten alacsony érzelmi intelligenciával párosul.

Ami meg az a másik utasítgatását illeti, én nem tűrném el férfitól, mivel egy párkapcsolatban én sem utasítom a másikat, hanem KÉREK tőle, megbeszélünk dolgokat, nézetkülönbség esetén meghallgatjuk egymást, kulturált hangnemben vitatkozunk, képesek vagyunk kompromisszumokra stb.

Nem tartom kizártnak, hogy találj olyan nőt, akivel úgy működe a közös életetek, ahogy te elképzeled, de őszintén szólva valószínűnek sem tartom, mert az ilyen téren szubmisszív nők jellemzően az alfa hímekhez vonzódnak, te pedig a fogalmazásod alapján nem ezt a benyomást kelted.

Megkérdezhetem egyébként, hogy eddig hány (és milyen hosszú) kapcsolatod volt, ami tartósan működött úgy, hogy az együttélés során te távolságtartó voltál, megköveteltél bizonyos dolgokat, irányítottad és utasítottad a párodat az élet bizonyos területein?

lol. ilyen baromságokat is csak itt olvastam eddig.

érdekes, hogy sok embernek csak annyi kell, hogy valaki karizmatikusabb legyen náluk, és még egy ilyen ripacs stílus is meggyőzi, sőt, intelligensnek tartson valakit...

egy intelligens emberhez hozzátartozik az eq, nem is kicsit...

#53

De nem kell aggódnod, mert téged a magas értelmi intelligencia veszélye nem fenyeget.

Talán nem csoda, hogy nem tartottak sokáig, így egy későbbi kapcsolatod sem fog sokkal tovább tartani :) Hidd el, nem azért ~50% a válási arány, mert az egyik fél nem fogadja el a másikat irányító félnek. Ez inkább egyike általában a válóokoknak, hogy valaki túl nagynak képzeli magát és főnököt akar a kapcsolatában játszani.

Mi nem utasítgatjuk egymást és nem is ismerek ilyen kapcsolatot szerencsére, a kérés és az utasítás nem ugyanaz.

"Megkövetelem a környezetemtől azt amit kötelességük megcsinálni"

Ha jól sejtem, a kötelességek kiosztását is te vezényelnéd :)

Nagyon nem csodálkozom, hogy hosszabb távon senki nem képes elviselni téged, de talán egy jó pszichológus még megmenthet.

Kedves kérdező. Azt azért megkérdezném, hogy szerinted tényleg normális érzelem nélkül élni és az egész életed úgy leélni, ahol egy tökéletességre törekvő algoritmus vezérel, aminek egyetlen célja a hatékonyság?

Férjem és én is mérnökök vagyunk, így a munkánk elég elvont és jól mérhetően eredmény orientált. A hátam közepére sem kívánnám ezt a stílus a szabadidőmben, ahol mindketten elég bohókásak vagyunk, és teszünk néha olyant is, amiről már előre tudjuk, hogy nem a legcélszerűbb, de csak éppen arra van kedvünk :)

Őszintén nem értem, hogy bírod magad elviselni. Szoktál néha örülni apró dolgoknak, vagy lelkes, jókedvű lenni csak úgy?

Élvezed te egyáltalán az életed vagy az már nem fér bele a precízen megtervezett, hibamentes részletekbe?

"Az zavar az egészben hogy a párkapcsolatok 50 százaléka mégis válással végződik. "

És? Az miért jobb, ha az egyik fél uralkodik, a másik pedig alárendelt szerepben mindent eltűr? Lehet, nem válnak el, de a kérdés csak az, hogy ez kinek és miért jó. Mert minimum a pár egyik fele valószínűleg szenved, de legalább is nem boldog, ha csak kifejezetten nem egy akarat és célok nélküli személyiség. Miért jó ha együtt maradnak? Ja, mert szebb lesz a statisztika és lehet mutogatni?