Azokhoz szólnék akik hasonló cipőben járnak/jártak. Ti hogy éltétek meg?

Nyilván attól függ, hogy milyenek a szülők, meg milyenek vagytok ti. Én pl ÁTMENETILEG odaköltöznék simán a barátom családjához, de ha ő ideköltözne hozzánk, az világvége lenne, szüleim nem alkalmasak erre :D

Te ismered őket, neked kell tudnod, milyen emberek, és abból nagyjából ki lehet találni, hogy lesz-e probléma.

Addig amíg nem szólnak bele a dolgaidba vagy az életetekbe olyan szinten, ami már zavaró addig nincs gond. Viszont nem egészséges hosszútávon mivel ti külön alakitjatok a saját eleteteket és ez néha nem egyeztethető össze a szülők eletvitelevel.

Érdemes külön költözni, ha majd lehet, de átmenetileg jó megoldás.

Ennek a szülőkkel élésnek is vannak fokozatai szerintem. Nálunk a férjem költözött hozzánk. Én édesanyámmal és a tesómmal laktam egy nagy 2 generációs kertes házban.

Otthagytam a régi szobámat, és átjöttem a ház másik végébe, és belül leválasztottuk a mi részünket. Külön bejáratunk van, saját fürdőszoba és saját konyha is. Magunknak vesszük a kaját, a rezsit pedig felesben fizetjük. Nem szoktuk zavarni egymást, van hogy 2-3 hétig össze sem futunk velük. Mindenkinek megvan a magánszférája:)

Olyan helyre nem költöztünk volna össze senkivel, ahol nem tudunk teljesen elszeparálódni. Tehát pl egy lakásba ahol csak 1 külön szobánk lenne, de minden más közös. A családban ilyen eset is van, de mi azt nem szerettük volna.

Ha nincs elég magánélete egy párnak akkor okozhat majd gondot a dolog.