Hogy lehet egyáltalán eldönteni, hogy mikor érdemes szakítani?

Figyi, ha tudod, hogy valami nem működik, akkor a numero uno kérdés az, hogy miért?

Ok különböztök. Más is különbözik a párjától.

Akkor jön a numero due kérdés, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy kevesebb legyen a vita?

Mi is szoktunk a különbözőségeken veszekedni a párommal, minden embernél van ilyen ahol egynél többen alkotnak csapatot. Szóval a viták után azon kéne lenni, hogy közös nevezőre kerüljetek. Megismerjétek egymást és ne felvegyétek a másik hülyeségét, hanem elfogadjátok. Pl. te elfogadod, hogy szeret plázába járni, ő pedig nem sértődik be, hogy nem mész vele, mert neked ettől herótod van.

Mindig tanulni kell a vitából és lerendezni, kiegyezni, megállapodni, hogy legközelebb ez már ne legyen gond!

Ha annyira és olyan szinten nincs köztetek tolerancia, akkor érdemes szakítani. De amíg ki tudtok egyezni és el tudjátok egymást fogadni, addig érdemes küzdeni a kapcsolatért.

"amikor elmúlik a dolog, akkor szeretjük egymást."

Hány évesek vagytok? Őszintén szólva, mindenféle rosszindulat nélkül, nagyon éretlenek vagytok. A nézeteltéréseket, konfliktusokat érett felnőttként is lehet kezelni, anélkül, hogy olyankor az lenne az első felmerülő dolog, hogy akkor inkább szakítsunk... Ha valami nem működik jól, ha problémáitok vannak, először próbáljatok a mélyére menni: mi az oka a problémának és hogyan lehetne megszüntetni? Hogyan lehetne változtatni a jelenlegi helyzeten úgy, hogy mindketten elégedettek és boldogok legyetek a párkapcsolatban? Ismernetek kell egymás igényeit, vágyait, nyíltan kell tudnotok beszélni ezekről. Ha megpróbáljátok megoldani a problémákat, de nem jártok sikerrel, vagy eleve úgy érzitek, hogy összeegyeztethetetlenek az igényeitek, nem tudtok sehogyan sem kompromisszumot kötni úgy, hogy egyikőtök se sérüljön, akkor eljött az a pont, hogy tovább kell állni.

Amig szeretitek egymast, ne szakitsatok.

N

Hát mivel ez az első kapcsolat így érthető, hogy sok az összezörrenés. A jelenlegi kapcsolatom az első is volt egyben. Az első évben akkora balhék voltak, hogy szerintem még a 8 órási hírekbe is viszontláttam volna magam, ha lenne TV-m. Balhé, balhé hátán. Még nem igazán tudtam hogyan álljak az egészhez, még nem épült ki a bizalom és nagyon nehezen ment a közös nevező. Főleg annak köszönhetjük, hogy túléltük az első évet, hogy a párom baromi türelmes volt velem. Aztán szépen eljutott a tudatomig, hogy nem ellenségesen kell hozzáállni a dologhoz, hanem nekem is ennem kell és neki is tennie kell. Mikor együtt vagyunk, már nincs én és te, csak mi vagyunk. Ha jövőnk közös, akkor arról közösen kell dönteni.

Szóval ha van türelmed, akkor inkább kompromisszumokat kell keresni. Ha a jövő bizonytalan, akkor a jelent tegyétek édessé, és jövő úgy is elválik.