Érdemes ezt így folytatni? (bővebben lent)

4 éve vagyunk együtt és 1 éve költöztünk össze.

én 25 éves nő vagyok, ő 27 éves férfi. Egy kicsi albérletben lakunk +1 fővel, aki a szomszédos szobában lakik.

Én egy éve feladtam az otthoni állásomat és ideköltöztem ( ~200 km) Ott nem kerestem túl jól, 85 ezret kaptam kézhez, de otthon lakva édesapámmal közösen bőven kihoztuk úgy, hogy elég legyen a pénz. Minden hónapban maradt a számlámon 15-20 ezer ft.

Mai helyzet: Hajnal 5- este 5 közt 12 órázom minden nap, 120 ezer forintért, hazaérve fáradt, nyűgös stb vagyok.

Félretett pénzem gyakorlatilag nincs- pedig télen pl. nyelvvizsgázni el akartam menni, hogy végre kiadja az iskola a diplomámat és ne kelljen 12 órás melót gyűrnöm..

Párom: egyetemre jár még -nincs már bejárós órája, csak diplomadolgozat- plusz 4 órában kisegítő egy irodában, de nem állandó jelleggel- van úgy hogy megy egy hónapot, majd a következőben csak egy hetet.. Órabérben van, úgyhogy az ő fizetése gyakorlatilag nulla.

Szóval, van olyan, hogy itthon van egész nap és akkor, ha jó napja van, kitakarít (..ha meg nem, akkor..)

Szüleitől kap hetente pénzt - nem tudom mennyit-

Én jó, ha negyedévente ki tudom spórolni, hogy hazamenjek, ő szüleihez hétvégente kb "kötelező" ellátogatni ( másfél órányira laknak innen) Náluk meg kb. mindig a pénz a téma, hogy a fiuk elviszi az összeset stb..-de ilyen aljas módon előadva, hogy még én érezzem rosszul magam. Pedig a párom pénzügyeibe nem szólok bele, a fizetését, otthonról kapottat arra költi, amire akarja ( jóó, kaját közösen veszünk..de azt is 2/3 arányban én fizetem) Ráadásul, ő nem eszi meg az olcsó "sz.r" dolgokat..

A szüleinél érthető módon nem szeretek lenni emiatt..

Az utóbbi 1-2 hónapban kezdem iszonyatosan nagy baleknak érezni, mert eddig ment a "jajj, ha kész lesz a diploma", jajj megoldjuk stb.. De nem látom, hogy azzal pl. foglalkozna, vagy valami normális, rendszeres fizetést adó munkát keresne.

Ideges vagyok ezek miatt kb. minden nap és még én érzem magam házisárkánynak....