Sosem beszélünk a közös jövőről, ez furcsa ennyi idő után?

3 év után nyugodtan felhohatod a dolgot,mondjuk az összeköltözést.

Persze nem kell letámadni,de a jövőről igenis beszélni kell.

De hozd fel nyugodtan...:) mond el neki, hogy sokat gondolkozol mostanában a jövődön (jövőtökön) és, hogy te arra jutottál, hogy te nem tudnál elképzelni mást magad mellé, vágysz arra, hogy lassan (de azért biztosan) összeköltözzetek, hogy egyszer majd megkérje a kezed és boldogan éljetek amíg meg nem haltok! :)

Ezt úgy is lebonyolíthatod, hogy leülteted és elmondod neki az ezzel kapcsolatos gondolataidat, és hozzáteszed, hogy ezt most nem azért mondtad, mert azonnal választ vársz rá, illetve nyomást sem szeretnél rá gyakorolni, csak mivel őszinte vagy vele, így szeretted volna, ha tud arról, hogy Ő valóban különleges neked...:)

Persze azért hozzá lehet tenni, hogy ez nem az egójának szólt, szóval nyugodjon le, nem kell rögtön repdesni! :D

Ha nem is azonnal, szerintem rövid időn belül lesz válasz reakció...ha mégsem, akkor néhány héttel később azért rákérdezhetsz, hogy esetleg nem akar -e szedni Cavintont? Ugyanis azt vetted észre, hogy van némi gond a memóriájával...

Ha nagyon elzárkózik, vagy befeszül a témától akkor ne erőltesd, de apránként, cselesen megfogalmazva tapogatózhatsz...ha viszont egyre rosszabb lesz a helyzet, érdemes kerek perec rákérdezni arra, hogy mi a baja, és, hogy miért reagál így ezekre a kérdésekre!

Ha nem javulna a helyzet, akkor én elgondolkodnék idővel...

27/N vagyok, a párom 25/F és most leszünk 1 évesek, 10 hónapja élünk együtt, és mi már beszélünk ilyenekről...hogy biztos milyen szép babánk lesz majd, meg, hogy ha összeházasodunk akkor szeretné ha a nevét felvenném.