Egy érdekes témát szeretnék elindítani. Vannak dolgok, amiket, ha elmondanék magamról, nem tudom, hogy velem maradna a szerelmem?

Szóval, gondolom az az ember igazán őszinte, aki mindent elmond magáról. Én egyébként férfi vagyok. Már benőtt a fejem lágya, és érett, felelősségteljes, és a gondokat, konfliktusokat, józanul kezelő, boldog kapcsolatban élek a barátnőmmel. Nem jelenbeli dolgokra gondolok, amik változtatnának a kapcsolatunkon, ha elmondanám, hanem olyan régi dolgokről, amiket még éretlen fejjel csináltam, és már semmi közöm ahhoz az emberhez, aki akkor voltam.

El nem tudnám képzelni magamról, hogy újra ilyeneket csináljak, de elgondolkodtam azon, hogy talán csak az jelentené azt, hogy valóban őszinte vagyok a barátnőmhöz, ha elmondanám neki azokat a dolgokat, amiket régen csináltam. Olyan dolgokat, amiket másoknak sosem mondtam volna el, és szégyelltem volna, ha kiderülne.

Az egyik ilyen dolog, ami most épp eszembe jut, az az, hogy pl. néhány leszbikus szextörténetet írtam, amiket feltöltöttem egy internetes oldalra, ahol 10-ből 7-8 asra pontozták őket. Csak kíváncsiságból elolvastam néhány történetet, meg sokba csak beleolvasgattam, és rájöttem, hogy nekem lennének az átlagnál felülibb izgató ötleteim. Sok olyan történet volt fent, amiknek az írójának eleve a fogalmazási képessége is átlagon aluli volt, vagy csak nem volt igazán kreatív, és nagyon kevés olyan történet volt, amit az írója képekben gazdagon ábrázolt.

Így kíváncsi lettem, hogy az én történeteimet hányasra pontoznák, és mint kiderült, egész jó voltam benne.

De ezt szégyelltem volna bárkinek is elmondani.

Nem tudom, most hirtelen ez jutott az eszembe, amit talán a legcikibbnek érzek. Más nem is jut eszembe most. Nem volt sok ilyen, de biztos van még egy-két dolog, ami majd eszembe jut.

Szóval, szerintetek mit gondolna a barátnőm, ha ezt elmondanám neki?

És ti amúgy milyen titkokat vinnétek magatokkal a sírba?

Úgyis névtelen ez az oldal, nem igaz?

Szerintem izgalmas téma.