Összezavarodtam. Félek. Most kinek van igaza? Hogyan kezeljem ezeket a bajokat?

Párommal 7hónapja járunk (én 22vagyok Ő29) és 2napja döntöttünk úgy, hogy hozzánk költözik. Én a szüleimmel lakom egy hatalmas házban, így a ház felső szintje kettőnké lenne. (Van alvós szobánk, fürdőszobánk, nappalink, erkélyünk. egyedül a konyha ami közös lent, de külön is főzhetünk)

Tudjuk, hogy kell majd alkalmazkodni mindenkinek, de nem szándékozunk örökre itt maradni, csupán addig amíg össze nem gyűjtünk annyit, hogy tovább léphessünk, és így addig is megpróbáljuk milyen együtt lakni , megy-e stb.

A problémám száma azonban egyre csak nő ezzel kapcsolatban.

Én szeretem a páromat, és boldog vagyok, hogy úgy döntött hozzánk költözik, DE:

ugye nekem segítenem kell Őt, hogy ne érezze magát vendégként, és találja meg a helyét nálunk, plusz én megértem hogy neki ez szokatlan (mármint nem a különélés, hanem a csaj szüleivel lakás) illetve megértem, hogy kicsit kellemetlen is… ezzel semmi bajom.

DE zavar az, hogy azt mondja a régi otthonára (ahonnan ugye eljött) hogy „Hazamegyek ma még pár cuccomért”- félek, hogy a nálunk lakást sosem fogja „haza meg otthon” szóval illetni 

Persze, nyilván idő kell, hogy megszokja.-..de ez nekem is nehéz, kicsit fáj ezt hallani tőle.

Illetve félek attól, hogy nem fogja nálunk találni a helyét, és nekem majd mindig ki kell szolgálnom Őt, illetve ha kérek tőle valamit, esetleg Ő azt ugráltatásnak meg csicskáztatásnak fogja érezni.

Én nagyon szívesen kiszolgálom meg segítek neki AZ ELEJÉN! De szerintem utána neki kell önmagára lelnie, hogy otthonosan mozogjon.

Vettünk tegnap falfestéket, kifesthetjük a fenti részt, amilyenre akarjuk, tök jól betudjuk rendezni a „nappalinkat” majd. Párom tegnap melózott, én szabis voltam, összepakoltam a bútorokat, festésre készen áll a szoba. De este 22kor ért haza a melóból és mindössze szeretkezni volt kedvünk utána kijelentette hogy Ő fűáradt, majd máskor festünk… engem ez is zavar… mikor akar már nekikezdeni?

A másik nagy baj a munkabeosztásunk.

Én 10-20ig dolgozom , de úgy hogy 2nap melózok 2 nap nem.

Ő Hétfőtől péntekig 14-22ig melózik, olykor szombaton is 6.15ig (ügyeletben) Ugye ha ügyel akkor 100% -os műszakpótlékot kap. Tehát azért nyilván megfogja a lehetőséget DE

ebben a hónapban már 3.alkalommal megy szombaton is melózni. Ezzel nincs baj, de én pl. szombaton szabis vagyok.

Régen mindig megragadtuk a lehetőséget hogy együtt legyünk, örültünk mert tudtunk mászkálni. Most csak a meló…. jövőhéten is egész hétvégén szabis vagyok, Ő meg elutazik egy kollégás főzőcskére 1éjszakára.

Nembaj, menjen csak, pihenjen. Csak félek, hogy sok vagyok neki és menekül…meg félek hogy a meló miatt eltávolodunk egymástól.

Ő erre ezt mondta „Édesem, szerelemből nem lehet megélni. Hajtom a melót,mert kell a pénz. Azt beszéltük hogy gyűjtögetünk, így jobban félretudok rakni. Kitudja mikor fogok tudni legközelebb ügyelni, abba van a sok pénz. Meg attól hogy együtt vagyunk nem akarom hogy elszalasszuk a pénzkereseti plusz lehetőségeket”

Oké, igaza van.

De most inkább dolgozik és sosem leszünk majd együtt végre 1egész napot?

Kinek van igaza? Így, hogy ilyen fura meg stresszes a költözés, plusz sokat melózik…már nem is vágyom erre az egészre annyira…

Azt mondtam neki, hogy apám munkamániás, és sose foglalkozott velünk csak a pénzt hajtotta.

erre párom „Nekem tetszik apád felfogása… azért tart itt anyagilag,mert hajtja a pénzt, hogy jó legyen a család élete.”-oké…de mellette van más is ,nem????

Félek, hogy Ő is ilyen munkafüggő lesz és a kapcsolatunk rovására megy….

Megoldás? Félek. Ha ez így lesz én nekem ez nem kell….persze kell a pénz…meg kell a munka… de azért bármi áron talán mégsem. Van egy sorrend.

Plusz napközben irogatunk egymásnak, egyre többször van, hogy irj ahogy „pill”és eltünik 3órára. Oké utána felhív, de az már milyen… ilyenkor jön a „sok a meló” duma.

Ha én írok neki, rendszerint ez van…ha meg nem keresem az a baja…

Gondoltam arra,hogy un engem és nem akar velem lenni… és menekül előlem, de

1)akkor miért akarna hozzám költözni???

2)amikor dolgozom (de Ő szabis) mindig bejön hozzám, kedveskedik hoz nekem ebédet stb szóval foglalkozik velem….

De eddig nem volt ilyen munkamániás…most meg a pénz-pénz-pénz..meg a spórolásra fog mindent-

Persze gondoltam a klasszikusokra: biztos új kollegina-titkárnő van, megcsal, stb. De semmi erre utaló jel nincsen, szerintem ezt kizárhatjuk.

De nekem hiányoznak az együtt töltött szombatok… nem tudom mit csináljak. Túl sok minden nyomaszt engem. Már azt sem tudom akarom-e ezt az egészet…

Én telepszem rá, VagY Ő a hibás??? SOS