Tényleg anyuci pici fia, vagy csak én reagálom túl?

Párommal hét éve vagyunk lassan együtt én 25 L ő 28. Sajnos azt hiszem rá is illik a mondás, hoyg "anyuci pici fia". Akárhányszor átjön hozzánk anyukája rögtön telefonál és megkérdezi, hogy hol van. Persze hol máshol lenne este 10-kor, mint a barátnőjénél. Szóval minden nap felhívja és beszélnek amikor nálam van hétvégén. Ez nem zavart, mert igazából nem is tudom, hogy mi a normális, de egyszer egy hétre lementünk nyaralni a nyaralójukba úgy, hogy csak ketten vagyunk. Barátom már másnap rosszul lett, úgyhogy gyógyszer kellett neki. Kihúzta a gyógyszeres fiókot de instant már be is csukta és mondta, hogy inkább felhívja anyukáját, mert nem tudja, hoyg hol van az algopiryn. De én tudtam, hogy a fiókban van, kihúztam rögtön meg is találtam, odaadtam neki, bevette, aztán szólt anyukájának. Ekkor ment a forró drót, többszörös telefonálás oda-vissza, aztán kihívta a mentőket a barátomnak... XD Hányt, mert valami rosszat ehetett. Na mindegy.. csináltam neki teát, de ő kizárólag csak egy fajtát iszik és az a Sir Morton, úgyhogy a gyümölcsöset megittam én és neki csináltam Sir Mortont, viszont beleejtettem véletlenül a teafiltert, mire ő mondta, hogy az mennyire mérgező, ha beleejti valaki és, hogy ő " Nem akar még jobban beteg lenni". Jól van mondom... kihalásztam gyorsan a filtert aztán az igazi citromot belefacsartam a teába ( Mert neki a bolti citromlé nem jó ) ezzel viszont az volt a gondja, hogy túl korán tettem bele és a forróság megöli a c vitamint és így nem ér semmit az igazi citrom a teába. Azt később kell beletenni. Mondta ezt úgy, mintha a halálán lenne, pedig én is sokszor hánytam már, mert elrontottam a gyomrom, vagy mentem lázasan iskolába, mert fontos volt és soha senki észre sem vette rajtam. Mondjuk nem is panaszkodtam és játszottam rá.

Nemrégen volt anyukájának a névnapja egyébként és mondta, hogy egy valamiyen speckó gyertyát szeretne. Meg is vette neki barátom, de aztán kiverte a balhét és hatalmas sértődés volt, hogy ő mennyi mindent tesz érte és csak ennyit kap. Aztán pár napig mosolyszünet, barátomat gyötri a bűntudat, hoyg ő tényleg milyen gonosz volt az anyukájával és elment neki még venni ajándékot és akkor megbocsájtott. Mindez még csak a töredéke annak amiket átéltem mellette és arra vagyok kíváncsi, hogy ez tulajdonképpen normális dolog? Túlreagálom? Vagy ha összeköltözünk ez csak rosszabb lesz?