Meddig *kell* türelmesnek lenni, ha valakinek idő kell az együttéléshez?

Nyolcasnál a pont.

Szerintem is beszéljetek meg együtt határidőt - de max. fél évet! - és, ha akkor nem sikerül, akkor azonnal búcsúzz el tőle.

Ill. ha már a megbeszélés sem sikerül, akkor is egyértelmű a helyzet.

A megbeszélés lehet olyan is, hogy vázolod a helyzetet, és adsz neki egy hetet gondolkodni.

Csak halogatja a dolgot és hárít.

Egyik lány ismerősöm járt így. 5 és fél évig lett neki ígérgetve az összeköltözés, az esküvő meg a gyerek. Csak ígérgette a srác. Neki nagyon kényelmes volt, hogy a szüleinél lakott, mindent a segge alá toltak, kiszolgálta az anyja...a lány eléggé megunta a dolgot, sokat veszekedtek ez miatt.

A csaj úgy érezte, hogy sehová nem tart a kapcsolatuk, és igaza volt. Végül a srác elkezdett nem törődni vele... Csak az utolsó fél évben kezdett el dolgozni, és ezt kifogásnak használta a találkozásra. Pedig akkor csinált szabadnapot magának amikor ő akart.

Majd a lány szakított is vele, amiért a srác megcsalta....5,5 évet elpocsékolt a lány az életéből egy szteroidozós kis hülye gyerekre aki képtelen volt elszakadni anyu szoknyájától és a kényelemtől.

Remélem, te nem akarsz így járni. 3 év sok idő ám... biológiai óra ketyeg.

Én már 2 éve férjnél vagyok, pedig 3,5 éve vagyunk együtt összesen.

Ne áldozd fel a fiatalságod, hogy aztán x év után mindent újra kelljen kezdened. És minél idősebb vagy, annál nehezebb az ismerkedés is. Addig lépj amíg még van időd, fiatal vagy.

27/N

Előző kapcsolatnál 1 év után szóba került az összeköltözés, 4 évig vártam türelmesen majd amikor félig már sikerült (egy nyarat nála laktam) utána pedzegettem, hogy esetleg hosszabb távon nem lehetne-e akkor újból csak ígéretet kaptam egy veszekedés során, hogy ha ez kell megkapom, de lépés ezirányba nem történt. Na ekkor sokalltam be és szakítottam. Belefásultam abba, hogy átjárkáljak, sosincs kéznél amire szükségem van, mert otthon hagytam. Kb kétlaki életmódot éltem, mert a hét majd felét nála töltöttem, másik felét otthon. De mégse költöztünk össze. Végül arra is rájöttem, hogy hosszabb távon képtelen lennék már elviselni, mert az 5 év alatt gyökeresen megváltoztunk és alapból az életmódunk se passzolt. Ő pacsirta volt én bagolytípusú. (ő korán kelt, korán feküdt, én hajnalokig fent voltam és sokáig aludtam) Én szerettem emberek közé menni, ő utálta a tömeget, de ez a járás alatt nem volt szembeötlő vagy épp zavaró dolog, mert a különéléssel megvolt a külön életünk is, hisz nem egymásnak kellett jelezni, hogy na akkor este később jövök, mert programom van.

Mostani barátommal 1 hónap után már szóba került, 6 hónap után összeköltöztünk. Mondjuk távkapcsolat volt kb 130 kilométerrel, így kézenfekvő volt, hogy hosszútávon nem fog menni így amint lehetőség volt rá megléptük. Minden rokon ismerős azt mondta "lakva ismerszik meg az ember". Így belevágtunk. Ha nem bírjuk hosszabb távon elviselni egymást legalább gyorsan kiderül, nem húzzuk egymás idejét feleslegesen évekig tartó különlakunk járással.

Így csak annyit tudok a kérdésedre válaszolni amit valaki feljebb felvetett, határidő. Ha nem megy bele vagy a határidő lejártáig nem történik semmi ne pazarold rá az időd. Sablonos, de ketyeg az órád (számok alapján gondolom már 30 fölött vagy és 35 fölött már sok a kockázat, főleg ha első terhesség).

23 N

Mi a férjemmel 1 év járás után költöztünk össze, de addig is alig vártuk... heti 3 napot voltunk otthon, és 4et együtt. Suliba jártunk egyébként. Mindkettőnknek 1 éve volt hátra.

Még így is hiányzott a másik. Folyton azt mondogatta ő is meg én is , milyen jó lesz együtt lefeküdni és minden nap együtt ébredni...fél év együtt élés után pedig összeházasodtunk.

Nem azt mondom, hogy erre mindenki készen áll másfél év kapcsolat után, de az, hogy 3.4.5 stb... éveket úgy járjunk valakivel, hogy nem élünk együtt, gyakorlatilag nem ismerjük eléggé, annak semmi értelme, és időhúzás.

Itt most nem a tinikapcsolatokra gondolok, ez nyilvánvaló.

Megmondom őszintén, hogy én max, nagyon maximum 2 évet vártam volna arra, hogy legalább az összeköltözésig eljussunk...többet nem. Huszonéves korban, csak úgy repülnek az évek, és én úgy gondoltam, nekem nincs időm egy jövőtlen kapcsolatra. Közben meg a fiatal éveim elszállnak...

De szerencsére ez szóba sem került, mert nagyon hamar világos volt, hogy a férjem nem az a döntésképtelen kis nyüzüge alak. Az ilyeneket utálom. Hanem tényleg tudja mit akar, és képes választani.

Mert én nem hiszem el, hogy valakinek 3 év nem elég arra hogy ilyen kérdésben dönteni tudjon. Ha mégsem, akkor meg ilyen határozatlan ember speciel nekem nem kéne.

27/N