Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem veszi fel a telefont, nem jön haza mióta elment a városba. Miért csinálja ezt?
Reggel babával háziorvos, aztán itthon kirakott minket, ő ment ügyet intézni. Megbeszéltünk minden eshetőséget, megcsinálta, rosszul. Igaz, kiakadtam a telefonban, megbeszéltük, hogy visszamegy rákérdez a jó megoldással meg lehetne-e csinálni. A reggeli mókával tízkor végeztünk is, azóta a városban, telefont mert kiakadtam, fel sem veszi azóta, haza nem jött még.
Miért csinálja ezt? Értem, hogy figyelemfelhívás, de sok munka lenne a ház körül, felújítunk vagy mi, itt tél, fürdőszoba kész sincs, és a mai nap elúszott. Egyedül maradtam a babával is.
Mindig ha megsértődik ül, nézi a semmit, és se kép se hang, nem válaszol ha kérdezem, nem csinál semmit csak pödri a ruháját.
Egész napja rámegy egy egyszerű nyelvbotlás miatt is, hogy dédelgesse a s érelmét, nem tud túllépni, nem hajlandó megbeszélni.
Igaz, én vagyok az okozója, de nem szándékosan, próbálok fejlődni, hogy ne legyek ilyen okozója, ami nem is könnyű, bár nem is volt nagy sikerem ezzel.
Bántalmazó családból jöttem, anyám volt ilyen, mint most a párom, és emiatt ezen a szótlanságon hamar még nagyobb dühbe tudok jönni, csak olaj a tűzre.
Nemi életünk, sivár, egy kezemen meg lehet számolni, hogy az utóbbi fél évben hányszor voltunk együtt, egyre rosszabb mert a folyamatos 'veszekedés' miatt még inkább nem akarja.
Sokszor megsértődik a gyerekre, ha pelenkázás közben pisil, lepisili, és ekkor is leül az ágy szélére, összekuporodik, szótlanná válik és sírni kezd.
Kezd összedőlni az életünk, attól tartok nem jön haza, vagy kárt tesz magában...
Egyszer beszéltünk arról, hogy túlreagál dolgokat, segítségre lenne szüksége, de mikor nekem volt, és pszichológushoz mentem (TB-s) nem igazán segített, ártani akartam magamnak, nem törődtek velem, az időpontok közötti idő a problémám súlyosságát tekintve túl sok volt, hogy az a pár alkalom bármit is érjen, és mikor még a 'leleteim' sem készítették el, akkor eldöntöttem többet nem megyek, ha ennyire se képesek.
Tudom a fizetős segíthetne, gondolom, de meg kellene fognunk a pénzt. Nem sajnálom erre, hisz az egészsége múlik rajta, de azt se tudjam hova forduljak, van valami oldal, ahol ország szerte jó szakemberek vannak ez ügyben, valós, nem kamu értékelésekkel?
Igazából haragszok is rá picit, dél óta nem beszéltünk, és 3 óta nem is hívtam, de lehet lassan muszáj lesz.
volt már valakinek hasonló élménye? mi lett a megoldás?
Közben haza jött. 12-es fel sem merült, hogy eddig nem ilyen volt az életünk? Sok változás, költözés, felújítás?
Neki sem volt könnyű, a családjával meg kellett szakítsa a kapcsolatot költözés után, mert mindig támadták a kapcsolatunkat, a várandósság alatt sem kímélték őt, az lett volna a céljuk, hogy egyedülálló anyává tegyék azzal, hogy szétszakítanak minket a jóindulatú segítő hozzánkállással.
Egymásra vagyunk utalva, barátok messze, talán ezért is veszekszünk annyit, mert össze vagyunk zárva, nem sok közösségi programot tudunk szervezni...
Szóval 12-es, ne hidd azt, hogy tévedhetetlen vagy, valószínű te még az 1/4-ét sem bírtad volna annak, amit ő. Tanácsokat, élettapasztalatot kértem, nem pocskondiázást.
#14 hú, de erős ez az asszony, hogy annyi mindent kibírt. Most mégis úgy viselkedik, mint egy gyerek, mintha megtört volna a lelke.
Lehet mégsem olyan erős...?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!