Miért zavarja a páromat, hogy néha a koromnak megfelelően szeretnék viselkedni?

"A párja tapló, erről van csak simán szó."

Nem egymáshoz valók, arról van csak simán szó.

Én 23 vagyok nagyjából 20 éves korom óta a társaságokban ahol voltam rendszeresen előfordult hogy valakinek 5,6 vagy akár 10 évvel idősebb párja volt (nálunk ez szinte kizárólag lányok esetében volt) és ebből sosem volt probléma, ugyanúgy elvoltunk beszélgettünk lehet h néha öt percig érezhető volt a korkülönbség de ráhangolódik az ember. Sztem mára nagyon kitágult a világ és ez jobban eltünteti ezeket a különbségeket. Nyilván ezen az oldalon sok kommentelő más időszakban szocializálódott nekik ez kevéssé érthető, pl annak aki ezt a "teljesen gyerek vagy, ő teljesen felnőtt" dumát ismételgeti papagájként.

Ez több éve dolgozom az egyetem mellett is versenyszferaban (és az ismerőseim jelentős része is) ahol szintén adott esetben 20-30 évvel idősebb emberekkel kell szót érteni és az is megoldható (ez egyébként az első szitu ahol már kicsit nehézkesebb ehhez képet a 20 éves 27 éves közti kommunikáció az semmi).

Ha emiatt aggódik a barátod akkor sztem az felesleges, normális társaságban ebből nincs probléma, jelenleg is több ismerősöm van ahol 30 körüli a lány párja, sose volt gond az összejöveteleken.

37-es, 42-es "Az még mindig nem korlátozás, ha valaki nem akar tinidrámákat hallgatni 20 évesek között, akik csak papíron felnőttek. Csak épp nem is kellett volna összejönnie egy hozzá képest gyerekkel, ahogy a kérdezőnek sem egy hozzá képest felnőttel."

A párjának még mindig nem kell a "tinidrámákat hallgatnia", csupán annyit kéne tennie, hogy hagy egy kis teret a másiknak:) Na ez a gyerekes, nem amit a kérdező csinál.

Mindkét fél teljesen felnőtt, és felnőtteknek való dolgokat csinál.

Egy 35 éves sem lesz a 65 éves "párjához képest gyerek", csak mert ő szeret túrázni, kondiba járni, vagy éppen focimeccsekre járni, miközben a párja inkább ülne otthon, nézné a kedvenc sorozatát, vagy éppen csak moziba menne. Ebben a felállásban is a 65 éves figurának "lenne igaza", hogy a párja ne járjon túrázni a haverjaival, hanem miért nem marad inkább otthon vele, hamár úgyis ennyi idős párja van? Ezt ti sem gondoljátok komolyan.

Normális kapcsolatban ennek nem kéne problémának lenni, a kérdező párja korlátozó (és érzelmileg ez a gyerekes viselkedés).

Ha a kérdező tényleg felnőtt, akkor előbb megismerte a párjelöltet, és csak akkortól kezdte a párjának tekinteni, amikor már tudta róla, hogy milyen, vagyis hogy korlátozó. Ha ennek ellenére kikötött mellette, akkor most min csodálkozik?

B változat: mégsem felnőtt még...

Ez nem felnőttség kérdése. Nem attól lesz valaki érett, hogy otthonülő, merev és nem nyitott más emberekre.

Én 24-26 évesen jártam egy nálam öt évvel fiatalabb egyetemista sráccal, és jól éreztem magam a barátaival, a szüleivel és bulizni is mentünk együtt. Ha pedig nem volt kedvem, mert másnap kelni kellett, akkor elment a haverokkal.

A barátod vagy szimplán otthonülő típus, vagy valóban kontrollálni akar. Utóbbi talán még gyakoribb a nagyobb korkülönbséggel működő kapcsolatokban.

"Igyekszem megtalálni a középutat, hogy ne legyen féltékeny."

Húzza a száját, és vigyáznod kell, hogy hogyan viselkedhetsz?

Nem hiszem, hogy ez felszabadult, boldog kapcsolat lenne számodra.

Egyébként ezeknek a problémáknak semmi közük a pár éves korkülönbséghez.