Szerintetek törvényszerű, hogy előbb-utóbb minden kapcsolat eljut egy olyan szakaszba, amikor egyik-másik fél elbizonytalanodik, hogy jó ember mellett van -e?

21. Akkor te futottál bele alacsony igényű nőkbe , mert pl nálunk 3 de inkább 4 az alap igény hetente mindkét oldalon. Ez akkor csökken/szűnik meg ideiglenesen, ha betegek vagyunk. Én pl jelenleg az vagyok , állandóan köhögök, fulladok, így nem szexeltünk 1 hete, de amint jól leszek, minden visszaáll az általános állapothoz. Már most érzem, hogy hiányzik, de egyszerűen nem vagyok olyan állapotban... Mikor pl a férjemet műtötték vakbélgyulladás miatt pár éve, akkor sem szexeltünk 3 hétig, nehogy felszakadjanak a varratai, de utána is visszatért minden a régibe, miután meggyógyult.

Nem tudom milyen nőkkel volt viszonyod, de ezek szerint te magad rosszul választottad meg, még a házastársadat is. Ha nagyobb igényed van, minek vettél el olyat akiről tudtad, hogy köszönőviszonyban sincs azzal amire te vágysz? Ennek semmi értelme. Ő nyilvánvalóan nem volt soha igazi a számodra.

Én Sose mentem volna hozzá olyan pasihoz akinek ilyen alacsony a libidója és alapjáraton csak heti 1x akar szexelni.

22. Leírtam, sosem találtam olyan nőt. Az, hogy valaki talál egy megfelelő embert, az kizárólag a vak szerencsén múlik. Rengeteg ember, sőt ki merem jelenteni hogy a 80%-a a házasoknak óriási kompromisszumok árán van együtt a párjával. Van akinél a szex hiánya, van kinél a függőségek, van akinél a viselkedés, az anyagiak, a bunkóság, az egoizmus, a lustaság stb. amit el kell viselnie.

Vannak visszatérő, sőt el nem múló "keresztek" amiket egész életünkben cipelnünk kell. Nekem ilyen a szex, ezt már tini koromban is éreztem hogy sosem lesz jó vagy kielégítő. Oké, én egy kicsit másabb vagyok szellemi síkon az átlagnál, de ez most nem téma. Nem volt gondom az ismerkedéssel, a külsőmmel, az iskolázottságommal, az anyagi helyzetemmel, sportoltam. Viszont kizárólag asszex vagy nulla libidőval rendelkező nőket találtam meg mindenhol. Kezdve a szülővárosomtól át, 9 megyén keresztül Budapestig. Ez van, nem én tehetek róla, nem én váltottam ki belőlük, a libidó hiányt mind bevallotta. 37 voltam amikor megnősültem, feleslegesnek tartottam már arra várni hogy majd a következő más lesz. Képzeld, sosem léptem félre, de a véremben van a kommunikáció, az ismerkedés, így azóta is sok nőt ismertem meg. Akik vonzódtak hozzám, az ugyanolyan libidómentes nő volt. Tudod nálam ez már statisztika, nem azért hogy ágyba vigyek bárkit is, de felderítem a szexuális vágyaikat. Innen a gyk-ról legalább tíz olyan nővel leveleztem igen komolyan, akik szeretőt kerestek. Elméletben. Aztán amikor találkoztunk, mindegyiknek inába szállt a bátorsága és se kép, se hang, leléptek. Lehet hogy ezt a kommentet is olvassák, igazából nem tudok mit kezdeni ezzel.

Nem érzelmileg, hanem inkább most már kihívásból keresem a nőket hogy egyáltalán létezik olyan akinek van libidója, elég bátor is hozzá? Néha már úgy gondolom hogy az élet csak egy szimuláció, egy mátrix valami hyper quantum számítógépen, minden csak egy program, ugyanis folyamatosan ugyanazok a sémák, ugyanazok a minták jönnek elő úgy, hogy ha pörgök ezerrel, vagy ha nem csinálok semmit, pontosan ugyanaz történik. Erre a szexuális témára sincs semmilyen ráhatásom. 3 perc alatt ismerkedek bárhol, nekem ez már annyira rutinszerű, hogy energiát sem fordítok rá. Aztán jön a sablon ki vagyok én, ki vagy te, közös szálak felfedezése. Rutin munka. Elmélyülés. Jó, lapozzunk, kb. 80X átestem már ezen. Blablabla. A vége ugyanaz a sablon. Ááá, én nem vagyok olyan. Ááá, nekem nem fontos a szex. Ááá, megilyedtem, szia. Áááá, úúúúú, szex?! Jujjj, rajtam van 3kg felesleg, jajj én szégyenlős vagyok, jajjj én nem szeretném. Mindig ez van. Még akkor is ez volt, amikor kötetlenül ismerkedtem a házasságom előtt. Ápáca mágnesnek hívnak az ismerőseim. :)

#24 (12:39):

Ha életed során a sok nő között egy nővel sem találkoztál, akinek libidója lett volna, akkor nem tudod bennük felkelteni a vágyat. Már tini korodban is problémáid voltak (ezt magad írod). Ne csüggedj, elégedj meg azzal, ami van.

Ehhez minden jót kívánok!