Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire normális ez egy kapcsolatban akár az Ő,akár az én részemről?
Együtt élünk a párommal két éve.
Ő 29 én 27,én egy kicsit többet járok el a barátaimmal,de igyekszem sok szabad időt vele tölteni.
Általában 16:00 vagy 22:00 ig dolgozunk,minden estét együtt töltünk,film,osszebujás vacsi…
Nagyon nehezen kezeli ha nem minden szabadidőm rá szánom,csak ez megy ha bárhova elmennék nélküle hogy miért nem együtt stb stb…adódott most egy barátnős kollegas pizsi buli hétvégére,es mivel nem dolgozik hétvégén gyakorlatilag meg sem merem kérdezni hogy hiszti nelkul el mehetek e.
Úgy erzem magam mint 15 éves koromban mikor nem mertem elkéreckedni anyámtól…
Ha elmegyek tudom,hogy lelki terror lesz,így is mi milyen keveset vagyunk együtt,jó akkor neki mindegy menjek ahova akarok,ő egész nap rám vár én meg nem sietek haza hozza stb stb.
Főzök mosok takaritok a munkám mellett,rendben tartom a kis életünket neha szeretek elmenni,ez valoban ekkora gond?
Ha csak másfél oraval később erek haza a munkából úgy hogy ő itthon van egyedul már hallgatom,hogy ő vár én meg nem jovok…azt ha neki is találkozni “kéne” a haverjaival rendes sértésként éli meg,hogy neki nem az a legfontosabb és ha én szólok hogy ma lehet kicsit később mennek mert talalkozom ezzel azzal,teljes sértettségben közli hogy jo akkor ő is elmegy,majd nyilvan nem megy sehova hanem otthon vár,nem alszik nem tvzik semmit sem csinál csak vár es nyomkodja a telefonját,nezi mikor vagyok elerheto miert nem válaszolok egybol.
Én nem ertem,én eskuszom nem haragudnék ra ha néha de tényleg legalább csak néha osszefutna valakivel. Hogy tegyem ezt rendbe a kis fejeben?
Kommunikalunk nagyon sokat,azt érzi hogy mindenre és mindenkire feltekeny amit eppen nem vele teszek.
Egyszer ott aludtam baratnomnel,lattam higy borzasztoan kivan készülve majd pár nap múlva kibökte,hogy mi szerelmesek vagyunk baratnommel? Lefekudtunk?
Nagyon nem enged semerre egyedul,mindig csak a lelki terror a vege.
Én nem adnam fel a vele valo nyugodt kis eletem pár buliért nyilvan,de ez így elviselhetetlen.
Saját magaval van baja ez is egyertelmu,beszéltünk is rola többször,de semmit sem csinal nelkulem,és támadásnak veszi,bántásnak ha én nelkule igen.
Így így is egyre jobban ragaszkodom hozza,dehát semmi levegot nem hagy:(
De nekem is vannak a ragaszkodassal probelamaim nem tudok túl könnyen szakitani.
De tudom hogy nem jó ahogy viselkedik velem,de felek attol hogy milyen ha nincs. Olyan biztonsagerzetem van mellette,de valoszinu már pont ezért,mert mindig ez van belem ültetve h csak ő van itt mas nem kell csak ő a fix stb
Kenyszeresen kontrolalni akar. Nem egeszseges. En nem engednem h lelkileg zsaroljon. Siman otthagynam. Toxikusan viselkedik.
Vagy valtoztatsz ezen es kialsz magadert vagy otthagyod. Egyebkent baromi szar lesz 10 ev mulva radobbenni h az elmult ebek mennyire szar volt es h elni kellene.
Ő féltékeny, Te nem.
Nem illetek össze. Bármilyen nehezen szakítasz, tedd meg, úgysem bírod sokáig. Mennének az évek a fejed fölött...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!