Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy párkapcsolatnak így kell működnie?
Már magam sem tudom mi az egészséges és mi nem.
3 éve vagyunk együtt a párommal, együtt is élünk. (L26,F30)
Egyik dolog az, hogy minden IS elvan felezve. Tehát ha vesz egy csirkemell sonkát annak a felét is kifizetteti velem.
Nyílván fizetem a saját részem az albérletben is meg mindenben.
Üzemanyagról nem is beszélve, amit igazából ő kocsikáz ki, mert én gyalog vagy busszal járok mindenhova.
HomeOffice-ban dolgozik, éjjelenként fent van, nappal alszik, néha megnézi akad-e munka de vissza alszik. Mindemellett állandón hisztizik, hogy neki (ERRE A MUNKÁRA) a 800Ft-os fizetése nem elég. Ha esetleg előállok neki azzal, hogy ha több pénzt szeretne keresni, akkor emellett a munka mellett megteheti hogy vállal másodállást, levagyok hurrogva.
Takarítás úgy zajlik nála, hogy arréb rak 2 dolgot és ennyi. Rendet nem ismeri.
Rám egyáltalán nem költ, de minden hónapban 100 ezreket költ legóra.
Én teljes állásban dolgozom nővérként egy nagyon nehéz osztályon, viszont annal nagyobb hivatástudattal, így elég gyakran kimerült vagyok, mellette az egyetemet csinálom és most fogok államvizsgázni.
Volt hogy 1 héten csak 1 napot voltam itthol azt is alvással töltöttem, de annyit nem kérdezett meg hogy hogy érzem magam.
Vérvételem volt, mert nemvoltam valami jól az utóbbi időben, kiderült hogy vérszegény vagyok ezt elmeséltem neki válasz: "az f.sza".
Az anyukájával borzalmas a kapcsolatom, nem bír, régen megakart verni csak mert kiálltam magamért amikor pàromnak szidalmazott a telefonba, de párom akkor sem védett meg, ez bennem nagyon nagy törés volt, és nemtudok megbocsájtani az anyukájának mert azóta is volt már többször olyan hogy szövegelt rólam páromnak, igaz időnként leállítja már, de igazán nem tesz az ügy érdekében.
Szabadidejében kondizik, chatel a haverjaival, politikai oldalakon trollkodik vagy legozik.
Sosam voltak egészéges kapcsolataim.
Elég motiválatlannak érzem, és nemtudom elképzelni, hogy egyezer ő lesz a gyerekeim apja.
Lehet hogy én reagálom túl... de ez normális?
Elképzelni nem tudom, hogy ezt valaki egy párkapcsolatban hogy viseli el a másiktól. Amikor ilyeneket olvasok, arra gondolok, hogy pasiként ehhez képest szinte főnyeremények kéne hogy számítsak.
Ugyanis incel vagyok és megvetem, gyűlölöm a nőket.
De ennél még tőlem is többet kapnál.
Figyu ha mar felmerül benned ez a kerdes, normalis e? AKKOR EGYBOL AZ A VALASZ RA HOGY : N E M!
Neked nem az. (nekem sem lenne az) biztos van aki felmosorongykent akar elni. de ha te mar ezt kerdezed itt akkor egyertelmuen nem normalis.
Egy kapcsolat nem csak napugar, love, szerelem, kezfogas, habcsok ...
de ez a srac gyerekes, nem szimpatikus, nem törödö, nem erdeklödö, a haverjait/hobbijat elönybe helyezö, tanulatlan, valoszinu sosem fog jol keresni lesz jo munkaja...ilyen emberrel kepzeled el a következo 1 vagy 50 evedet? remelem nem. Aztan meg hogy az anyja ilyen es o nem szol semmit.
Sajna most mondom ebbol csak botrany lesz majd.
Szerintem nezzel körül kerdezzel körül az egyetemen ki keres lakotarsat, hajolj meg dobj egy pa puszit es lepjel le.
A kaja vásárlása így nagyon nem párokhoz méltó. Mi úgy csináljuk, hogy legfőbb dolgok harmadát először én vásárolom be és párom később k.b. ugyanezeket megveszi. Így próbáljuk azt csinálni, hogy egyforma és arányos legyen. Attól még hónap elején nyugodtan ehet abból, amit akkor én vettem meg. Nem pénzben kérem, mert az taplóság.
35/F
Nem szeretek erről beszélni senkinek, félek, hogy megvetnének érte. Alapvető vidám természetem màr csak álca a munkahelyemen és a mindennapokban.
Szexualis életünkkel nincs gond, illetve időnként próbálkozik. Ő vallja magáról, hogy szeret és állítja hogy autista... nyílván emögé a legkönnyebb bújni illettve kitalálni mindent hogy nyugtassa a saját "lelkét" ... kapott már ultimátumot, akkor tepert... de újra kezdődik előröl minden...
De van egy cicánk is... akit nagyon szeretek és mivel az ő nevén van így nem hozhatnám magammal... az egyetemem 400km-re van szóval a lakótárs keresés nem opció.
Igazából, fenttudnám magam tartani, nem erről van szó... de félek, hogy magamra maradok...
Mindenki szerint szép és dekoratív vagyok, de cseppet sem érzem annak magam, azért sminkelek minden nap meg lövöm be a hajam hogy kompenzáljam a plusz 20kg-t ami rajtam van (tudom fogyjak le)... stressz evő vagyok....
Másik része pedig, hogy nekem is van egy természetem, sokan nem bírják hogy spirituális vagyok, kitartok az igazam mellett vagy épp előtérbe helyezem a betegeim jóllétét, mint a sajátomat. Egyesek csesztetnek, egyesek dícsérnek de kevesebb a dícsérő szó, így sosem érzem magam elégnek. Úgy vagyok vele, hogyha már más nem szeret, a betegeim szeressenek.
#19 Sokan élnek így a világban mint te, de ez nem normális.
Szerintem menj el agyturkeszhez, ha kifogsz egy ügyesebbet, lelkiismeretesebbet, talán tud segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!