Egy párkapcsolatban tényleg nincs felelőssége az egyik félnek, hogy jó irányba terelje a másikat?

1 a bátyád számonkérése, 2. a párja számonkérése.

Ezt az oldalt meg ne vedd alapul, a többség akkor látott **it, mikor kijött az anyjából.

Már megint csak a kifogások és mentegetőzés.

Felnőtt ember, nem kell elé rakni a kaját, max neki így kényelmesebb, nagy különbség. Nem egy kisgyerekről van szó. Az is az ő felelőssége és hülyesége, hogy bármit megeszik bármilyen mennyiségben, amit eléraknak, ahelyett h megválogatná miket eszik, esetleg neadjisten el kezdene egészségesen étkezni. Ha jól sejtem senki nem tart fegyvert a fejéhez, h márpedig egyen zsíros, cukros, szar kajákat. A saját egészsége és jólléte elsődlegesen az ő felelőssége, ha őt ennyire és ilyen szinten nem érdekli, akkor magára vessen.

A legnagyobb baj az, hogy rémesen kisarkítva nézed a dolgokat. Hangzatos sablonokat próbálsz mindenre ráhúzni, olyasmire is, ami teljesen más helyzet.

Ráadásul azért azt is elejtetted, hogy bátyád soha nem volt vaságyastól 40 kiló. Igen, persze, a "pocakos", meg a durván elhízott az nem ugyanaz a kategória, de azért ne varrjunk már rá mindent a barátnőre! Tudod: felnőtt ember. Az étel meg olyan dolog, hogy azért nem kell tripla diploma hozzá, hogy az ember akkor is beszerezze, ha nem teszik elé. Az élet pedig nem fekete-fehér. Nem ismerjük, és a jelek alapján te sem ismered a kapcsolatuk dinamikáját. Ez nem úgy működik, hogy a csaj gondol egyet, és onnantól kötelezi a pasast arra, hogy fogyjon le. Mert ennek lehet, hogy az lesz a vége, hogy dobja a csajt. Jobb esetben. Rosszabb esetben még bántalmazás is lehet a vége, bár igaz, ez esetben egyébként sem tudnám egészségesnek nevezni a kapcsolatukat. Csak azt kellene megértened, hogy:

- A világ nem fekete-fehér, semmi nem egyszerű ok-okozati összefüggés az életben.

- Egy felnőtt ember pedig önmagáért felel.

Egy kapcsolatban pedig alapelem az elfogadás. Nyilván előnyös dolog, ha a két fél meg tudja beszélni a problémáit, és kétségeit, de alapvetően ettől még nem a másik fél felelőssége gondolkodni helyettünk. Mert egyébként ugyanennyi erővel azt is megkérdezhetném, hogy anyátok milyen pocsék anya, hogy hagyja a fiát ennyire elhízni? Elvégre az ő fia.

Utolsónak az utolsó mondata teljesen igaz.

De itt a bátyád a hibás higy igénytelen magára. Az már más kérdés hogy barátnője támogatja azzal hogy így főz neki és még elé is teszi..