Mit gondoltok erről?

Nemrégiben a bátyám elköltözött messzire, ezért megengedte, hogy én és a párom együtt éljünk a házában. Mondanom sem kell mind a ketten nagyon örültünk ennek. Nekem nagyon problémás szüleim vannak, ezért duplán boldog voltam. Az összeköltözés előtt távkapcsolatban voltunk, ennek oka a távolság volt. Megesett az is, hogy 2 hétig voltunk a másiknál, amikor úgy engedte az egyetem stb. Elég jól ismerjük egymást, mert már 5 lassan 6 éve együtt vagyunk. Úgy gondoltam a költözés jól fog elsülni és pozitívan álltam a dolgokhoz. A költözés viszonylag egyszerű volt. Én dolgoztam ő pedig elkezdett munkát keresni, addig megbeszéltük, hogy míg én dolgozom ő látja el a házban a teendőket pl.: ebéd stb.. 4 napott voltunk a házban közben ő mondta, hogy azon a településen, ahonnan költözött fontos buli van. Természetesen én nem tudtam menni, mert dolgoztam. Így én hazaköltöztem addig a szüleimhez, mert nem bírom a magányt. Össze is vesztünk, én kezdeményeztem a vitát egyébként, emiatt olyanokat vágott a fejemhez, hogy nem lesz a második anyám és hasonlók. Azóta egy picit előrébb jutottunk a beszélgetésekkel, de ő nem érez semmit csak azt, hogy én vagyok a hibás és én nem akartam engedni (semmi ilyesmi nem volt) stb. És szerinte ez máskor is rendben lenne. Ezelőtt nem voltak ilyen problémáink. Egyébként 250km-re ment, megkérdezte megyek- e vele, de munkámtól nekem ez nem megy, mert reggel kellett indulni vonattal. Én mondtam, hogy együtt elmehetünk meglátogatni a szüleit, de ő elment a buli miatt hamarabb, mint én ráértem volna.

Mit gondoltok erről?