Jól gondolom azt,hogy abszolút nem vagyok szerelmes a barátomba,ha folyton hagyom,hogy a rokonság befolyásoljon vele kapcsolatban?

Ráadásul majdnem minden áldott nap megy a balhé,és nem csak kis összezörrenések, hanem nagyon komoly veszekedések,pohár töréssel,dobálózással, mindennel..Sokszor nem is bírom őt elviselni,zavar a gyerekessége, a hozzáállása dolgokhoz..A szüleim próbáltak is az elején lebeszélni,hogy hagyjam itt,amíg nem késő..viszont egy darabig ezen nagyon be voltam sértődve. Most viszont,tapasztalom,hogy mégis igazuk volt..1 éve élünk együtt, és sokszor vele lenni is,halálosan UNOK.Szerinte anyámék teszik a bogarat a fülembe,és miattuk van a veszekedés, pedig abszolút nem..Én érzem úgy, hogy nem szeretek vele lenni.Mi a véleményetek erről?Mennyire befolyásoló tényező a szülők "véleménye"? A legtöbbször nem érdekel az sem ha beteg, meg a hisztijeitől a falnak tudnék menni,hogy van egy veszekedés, és neki le kell ülnie,mert belefájdul a szíve..De amikor éjjel én voltam rosszul,azt sérelmezte,hogy mikor tud már lefeküdni aludni,mert ő " korán kel, 7 órakor".Ehhez hasonló húzásokat már elég nehezen tolerálok. Meg kellene fogadjam anyám tanácsát,hogy lépjek le?