Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak ?
Utobbi pár hónapban nem foglalkoztam semmivel csak dolgoztam és munka után jatszottam(ps) sokszor hajnali 1-2-ig is.
Bele kényelmesedtem a kapcsolatba és nem segitem semilyen itthoni munkában
Párom szól egy hétfői napon menjünk el az aldiba mert nincs itthon semmilyen kaja
Én szokás szerint játszottam mondtam neki okés készüljön el és indulunk kb 1 órám múlva mondta hogy kész van indulnunk mondtam pilllanat ezt még be fejezem és szolok mikor indulhatunk igen ám de teljesen ki ment a fejemből és konkrétan péntek van és azota sem mentünk a boltba. állítólag folyamatosan csak beszologadtam, kritizáltam
amit főzött,
Szex kb 3-4 hónapja nincs kérdezte egyik nap hogy áll rajta a ruha és én bunko voltam és azt mondtam olyan benne mint egy kismalac 😂 pedig egyáltalán nem kövér a csajom.
Sajnos eszre sem vettem milyen féreg modjára viselkedem vele pont azzal a nővel akit szeretek
Párom megelégelte és 2 hétig nem főzőtt, nem mosott nem takarított(legalábbis csak rám nem sajat ruháit ilyesmit kimostott) nem mosogat semmi
Mai nap eszméltem rá igazából hogy konkretan a lakas egy disznoól nincs tisza ruhám nincs kaja nincsen egy tiszta pohát vagy tányért a lakásban.
Hivtam barátnőmet egyből és kérdőre vontam miert néz ki igy a lakás és azt válaszolta pontosan 8-8 órát dolgozik ő is és én is 2 évig mosott főzött takarított mégsem volg jó itt a lehetőség meg lehet nekem mutatni hogy kell csinálni mert a következő 2 év az enyém lesz nem vetten komolyan ki nevettem kérdeztem hogy hová rakta az ingemet (eddig minden este ki készítette ) azt mondta el feljtette ki mosni de a kék színű ott van a szekrénybe vegyem fel azt de nem is inkább keressek valami mást mert abban amugyis olyan vagyok mint egy disznó(igem eszre vettem magamat hogy milyen undorítóan viselkedtem és próbálj éreztetni )
És mondta hogy most hagyjál mert dolgom van na csumi (én ráztam igy le mindig mikor nem hagyott jatszani )
Aznap délután nagyon csúnyán össze is vesztünk én hibáztattam őt és hárítottam hogy a nő dolga a háztartás vezetése ,párom nagyon sírt és fogtam magam és be ültem a gép elé járszani. Kb délután 6-7körül el kezdtem és egészen éjfélig.
Mentem volna aludnu de a párom sehol nem találtam
Hivtam egyből és fel vette azt mondta a szüleinél van és be fejezte szakit velem , holnap majd jön a tesoja és az apja meg ő is napközben osszeszedik a ruháját es a dolgati ez meg is történt.
Azota hiába próbálnék bekulni, megígértem megváltozóm adjon egy utolsó esélyt de hajthatatlan azt mondta fel kellen már nőni 28 évesen
Meg hogy 2 évig csak cseléd volt egy szép szavam nem volt hozzá, sem egy kedves dicséret semmi konkrétan csak a kritizálás, beszologatás ,személyeskedés köszöni szépen ő ebből nem kér tovább.(sajnos mindenben igaza volt undorítóan viselkedtem vele pedig nem ezt erdemelte volna )
20. Eggyel odébb, az nem én vagyok.
9 éve kapcsolatban.
7-es: "…azért gondolom, hogy hergelés ez az egész, mert nem normális az, hogy 28 évesen ilyen felfogásod van, hogy kikészíteni az inget és nem is érted, hogy ez miért ciki meg az..."
Le fogsz döbbenni, de az én 57 éves apámnak a mai napig úgy készíti ki anyám az ingjét, teáját, ebédjét, vacsoráját. Soha, de tényleg soha (max. életében pár alkalommal) egy tányért el nem mosott, soha nem takarított, fogalma sincs, hogy működik a mosógép, sőt még egy szemeteszsákot sem vitt ki soha a ház elé, sőt a macskát se etette még meg soha magától. Szüleimnek van egy gyönyörű, nagy mediterrán kertjük az udvarukban, azt is kizárólag anyukám gondozza, a bevásárlást szintén anyám végzi, nem is beszélve a mi (két huszonéves testvér), és most a kistesóm iskoláztatásáról, napi ellátandó teendőiről (down-kóros kisfiúról van szó). Anyukám mindig azt mondja neki róla/neki, hogy egy teát se tud magának főzni, utalva ezzel arra, hogy döbbenetesen önállótlan a háztartás terén. Ő elég erősen patriarchális szemléletű ("férfi pénzt keres, nőé a teljes háztartás"), igen ám, de nekem anyukám is dolgozik reggeltől estig (angol magántanár sok tanítvánnyal, kisebb szünetei vannak csak napközben, pl. ebédszünet), és így vezeti a TELJES háztartást is. Arról nem is beszélve, hogy 2 évvel ezelőtt apám lebetegedett (durva mentális betegség), így állandó gondozásra is szorul, anyám gondozza több mint 2 éve. Januárban, pár hét erejére befeküdt egy pszichiátriai rendelőbe az ország másik végére (ahova anyám vitte el kocsival és ő cipelte az ÖSSZES nehéz bőröndöt, minden csomagot), ahol azonnal panaszkodni kezdett a feleségéről (aki addig 1,5 éven keresztül ápolta, gondozta) az ottani pszichiáter nőnek, akivel kb. azonnal össze is szűrte a levet (szerelmet vallott neki az egyébként taszító külsejű nő, apámnak meg ez rohadtul imponált, hisz egész nap vele foglalkozott, "én feltétlenül szeretlek, nem úgy mint a feleséged" - mondogatta neki). Persze minden üzenet azonnal törölve lett, hogy semmi nyom ne maradjon. Ebből a félévig tartó afférból több alkalommal is majdnem válás lett, világ csodája, hogy anyukám végül nem vált el (annak ellenére, hogy a teljes környezete maximálisan helyeselte volna a válópert). Amikor még úgy tűnt, hogy válnak, fateromnak még volt képe ezzel előállni: "De ugye válás után is fogsz főzni, kimosni a ruháimat, takarítani?". Sajnos az apai ágú, mélyen vallásos, szigorú erkölcsű nagymamámtól származik ez a patriarchális szemlélet, amit átadott két gyerekének (ennek ellenére apám testvére, vagyis az én keresztapám teljesen más szemléletű, ő meg rengeteget segít otthon + nagyon korrekt a feleségével), de apámba annyira beleivódott ez a szemlélet, hogy azóta se tudja lemosni magáról. Tudni kell még nagyimról, hogy mellette a papám (Isten nyugosztalja) szeretőt is tartott (munkatársa), ez nyílt titok volt a családban, nagyim annyival intézte el a dolgot, hogy "nem érdekelt, ha volt szeretője, nem vettem róla tudomást, a család együtt maradása volt mindig az első".
Anyukám azt mondta a minap: "Azt mondom apádnak, hogy szeretem, de hazudok, és ezt csak neked mondom el. Aki ilyen szinten hálátlan, hogy több évig gondozzák egy súlyos betegség miatt, és 32 éve semmiben nem segít be, majd utána fél évig kavarnak a szemem láttára a pszichiáterrel, és rólam panaszkodik a nőnek rendszeresen, ilyen embert én nem tudok szeretni. Nem tudom meddig bírom még ezt a tempót, de előbb-utóbb, ha nem fogom tudni feldolgozni, és semmi nem változik, muszáj lesz elválnom, ne haragudjatok rám, gyerekek, ha ez megtörténik egyszer..."
Ennyit erről, az ilyen férfiakat messzire kerüljétek el, én is határozottan ezt mondom! Remélem, számodra is alapos lecke volt ez a szakítás kérdező, ráadásul manapság jóval nehezebb párt találni, mint 10-20-30 éve (és ez nem vélemény, hanem tény), mert az internet, közösségi média egyre jobban megöli az emberi kapcsolatokat, bezárja az embereket az online világba.
Bocsánat, ha túl hosszú lett, én se terveztem ilyen hosszúra, egy bekezdésnek indult az egész szöveg 😅
Ez kb. az olyan családhoz lehet hasonlatos, ahol a férj csak üti-veri a feleségét, de ha kicsit meglökik, már eldől mint a zsák. A nőkön kívül mással nem nagy legény, mert még a polgármesternek is "Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Polgármester Úr".
Jézusom. Ennél mélyebbre nyaljál, aztán talán kineveznek úgy is, hogy "kattos" vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!