Nem vagyok otthon, és nem eszik?

"Majdhogynem civilizációs betegségnek mondhatjuk, hogy nem adjuk meg az étkezések módját. Vezetés közben bekapunk egy szendvicset, belapátoljuk a menzamenüt a negyedórás ebédszünetben, aztán vacsora közben a tévét nézzük. Csakhogy így táplálkozni rendkívül egészségtelen, hiszen a figyelmetlen evés az étvágy megnövekedéséhez, fokozott kalória bevitelhez, és ennek következtében testsúlynövekedéshez vezethet a tudósok szerint. Ha evés közben nem az evésre figyelünk, akkor sokszor fel sem tűnik, mennyit eszünk, és nem vesszük észre testünk jelzését sem: hahó, most már elég lesz, jóllaktam! Vizsgálatok egész sora bizonyította azt is, hogy azok, akik mással is foglalkoztak evés közben, sokkal kevésbé laktak jól, és a nap folyamán később is többet áhítoztak az evés után, mint azok, akik evés közben csak az étkezésre koncentráltak.

Kifejezetten gyorsan is eszünk, ami egyben azt is előre vetíti, hogy életünk során nagyobb eséllyel fogunk küzdeni az elhízással."

Egyrészt linket, de ne femina legyen, másrészt, megadni a módját nem azt jelenti, hogy másokkal kell enni.

Lepontoztatok, de nekem is meg a tesómnak is problémái voltak az étkezéssel, mert mindig erőltették az együtt evést. Akkor is, ha még nem voltál éhes, akkor is, ha már korgott a gyomrod. Nekem pont az volt az egyik módszer, amivel sikerül normális kapcsolatot fenntartani a kajával, hogy nem szertartásként gondolok rá. Nem kiegészítő társas eseményekhez, hanem üzemanyag, az egészségemhez kell. Így eddig lement 17 kg. Mikor "megadtam a módját"... le se írom, memnyit zabáltam.

16. Itt a hangsúly az étkezés módján volt, igen (hisz a kérdező írta, hogy inkább telefonozik v. tv-zik közben), nem azon, hogy kivel és hányszor kell enni.

"Egyrészt linket", az úgy lenne normális jól nevelt emberek között, hogy légyszi, és nem szabjuk meg a forrást, ha már rákérdeztünk. Utána majd lehet elutasítani s egyebek.

[link]

15.