Van értelme az együttlétnek ha nincs és nem is lesz gyerek?

#9:

"az állandó szülői/nagyszülői óbégatás miatt hogy "de jó lenne már egy unoka"

A rokonság nyomására sosem szabad gyereket vállalni. És akkor sem ha te úgy érzed, hogy nem tudod vállalni a gyerekkel járó felelősséget.

Nem csak addig amíg cuki kisbaba, hanem minimum felnőtt koráig amíg tanul (pl: egyetemen). Mindig arra kell gondolni, hogy most milyen világot élünk (háború a szomszédban, olaj, földgáz válság- rezsicsökkentés csökkentés, egekben az infláció stb). Sokan most azon filóznak, hogy ne fagyjanak meg télen vagy hogyan fizessék ki a villanyszámlát (és még hol van az amiről még nem tudunk)...

Ha neked ezek a dolgok nem jelentenek problémát az előttünk álló évtizedekben sem, akkor vállalj gyereket, mert a nagymamád vagy a szüleid nem fogják eltartani helyetted.

Egyre több fiatal van aki eredetileg akart volna gyereket, de látják a "sötét jövőt", és inkább nem vállalják be. Attól hogy valakinek nem születik gyereke még élhet tartalmas és szép életet. Egy párkapcsolat nem attól lesz jó, hogy van gyerek. Van egy ismerős házaspár akik már vagy 20 éve boldog házasságban élnek A csaj beteg lett (rákos), fiatalon műteni kellett, nem lehet gyerekük (pedig akartak). Nem volt más lehetőségük, feldolgozták lelkileg az eseményeket, és eldöntötték, hogy akkor is boldogok lesznek együtt. És ez azóta is így van.

Olyan párt kell keresni aki hasonlóan gondolkodik a gyerek kérdésről, mint te.

#13:

"az unokák csillogó szemekkel ölelgetnek a karácsonyfa körül."

Jelen állás szerint ahogy a neten kommenteket olvasgattam, sokan azt a bizonyos karácsonyfának valót is fűtésre fogják használni. Főleg akiknek gyereke van, vagy a nagyszülőért is felelősséget vállaltak (együtt laknak).

Hol van már az a szép idealizált világ ami te leírtál. Jó is lenne, ha ez valóban így lenne.

Sok szülő, nagyszülő tök egyedül van, mert a gyerekeik, unokáik külföldön élnek és csak évente pár lakalommal látogatnak haza (de azt is csak akkor ha nincs covid).

A mai világban keményen őszintének kell lennünk magunkhoz, és meglátni a valóságot. Nem pedig egy romantikus leányregénybe illő idilli képet ringatni magunk előtt.

Amúgy nem vagyok gyerekellenes, kifejezetten szeretem a gyerekeket, csak a valóságban élek, és realista vagyok. De aki szeretne gyereket, annak hajrá!

Harminc évesen nem vagy elkésve férfiként, sőt. Ha ingatag vagy a kérdéskörrel kapcsolatban, én nem zárnám be magam mögött ezt az ajtót, maximum annyit mondanék a jelenlegi páromnak, hogy egy darabig nem tervezek gyereket.

Az igazság az, hogy azt látom magam körül, hogy aki igazán felelősen vállal gyereket, ott a férfi havi keresete nem lehet fél millió alatt. Különben csak szenvedés az egész. Ha egy kicsi baki is becsúszik, hogy kell egy genetikai vizsgálat a magzatnak (300-400 000), vagy nálunk most egy szemműtét kell (800 000-1 200 000), akkor kiderül, hogy a gyerekvállalás lassan a felső középosztály egyedüli kiváltsága kezd lenni. Erre rájön hogy egy valamire való babakocsi mennyibe kerül, kocsiülés, gyerekágy, kiskád, pulzusfigyelő zokni stb…stb. Aztán ugye ahol ekkora a keret, ott bizony dönteni kell a nyaralás meg a gyerekvállalás között. Ugyan nálunk nem lenne probléma anyagilag, de így sem megyünk, mert a gyerek minden alkalommal telehányja a kocsit, repülőről nem is merek álmodni, hogy mindenki szórja rám a szemével az átkokat. Igaz még kicsi, csak két és fél éves, reméljük idővel jobb lesz.

Mi fiatalabb szülők vagyunk, a barátaim is hasonlóan gondolkodnak, nem akarnak gyereket. Sokszor próbálnak ilyen passzív agresszíven provokálni, hogy hülye aki ilyenkor gyereket vállal, meg mennyivel kevesebb gond van a macskáival, meg mennyivel boldogabb, hogy éli az életét, meg a sok szép emlék amiket felhalmoznak, meg mind az összes pénzét magára költheti… hát. A macskáitól sem tud nyaralni menni, a sok szép emléket meg mi is halmozzuk. Nem megyek bele, hogy vitatkozzak velük, őszintén nem is gondolnám, hogy való nekik, vagy boldog gyerekeik lennének. Szóval aki így érzi annak tényleg ne is legyen gyereke, én azt vallom.