Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért vagyok ennyire "társ ellenes"?
A legjobb barátnőm és én egyedülálló anyák vagyunk. Mindketten 2-2 gyerekkel voltunk évekig egyedül. Eleinte nehéz volt egyedül helytállni, de az évek során elkezdtük élvezni az életet férfi nélkül. Nem voltak futó kapcsolataink, a gyerekek apukával jóba vagyunk, nem volt 3. mikor szét mentünk.
Fogtuk a gyerekeket és gondoltunk egyet, mentünk kirándulni vagy amihez kedvünk volt. Nekem 5 éve, neki 1 éve van kapcsolata. Szeretjük a párunkat, de egyikünk se költözött össze vele. Hétvégente találkozunk velük. A hétköznapi teendők bedarálnak minket, vállalkozás, munka, háztartás, gyerekek stb. Megtanultuk az évek során, hogy csak saját magunkra számíthatunk illetve nekünk kell megoldani mindent egyedül, mert segítség nincs, max egymásnak a barátnőmmel. Annyira egyen jár az agyunk a bnőmmel, ami a kapcsolatokat (is) illeti. Fel kellene, hogy töltsön minket a párunk jelenléte, de mi sokkal fáradtabbak vagyunk, ha együtt töltjük a hétvégét. Nem tudtunk úgy programot csinalni, hogy a pasik nélkül. Mindkét férfi tökéletes. Nagyon szeretnek minket és az egész szabadidejüket velünk töltenék. Össze akarnak költözni velunk, de mi nem. Holott tudjuk mindketten, hogy ez lenne a normális. És össze kellene tennünk a két kezünket, hogy a gyerkeinket is elfogadják. De már lassan tehernek érezzük az egészet. Jó veluk, szeretjük őket. Én 5 éve vagyok a párommal, sok mindenen keresztül mentünk, de valahogy mégis tiltakozom.
Az a baj, hogy ha esetleg hétköznap vagy hétvégén programot csinálunk a gyerekekkel és egymással, a férfiak nélkül akkor mindkettő húzza a száját, mert velünk akqrnak minden egyes szabadidejüket tölteni. Hiába mondtam a páromnak, hogy nekem kell nélküle is élet. Nem pasizok, nem erről van szó. De évekig senki nem kérdezte meg, hova megyünk, mikor jövünk. Nekem meg bnőmnek is ez a szabadság hiányzik. Teljes mértékben el vagyunk férfiak nélkül is, viszont jó, hogy vannak. Szóval nem tudom miért vagyunk ilyen "bunkók", nem értjük saját magunkat :( mit tehetünk szerintetek, hogy ragaszkodjunk jobban a "családhoz"?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Minden váltás nehéz, de lehet, hogy idővel könnyebb lesz. Nekem is kellett együttélnem a férjemmel pár évet, mire annyira természetes lett a jelenléte, hogy nem zavar.
Alapvetően a te döntésed, hogy mit szeretnél, de talán jó lenne nem hitegetni a párodat. Ha rájöttél, hogy inkább csak ilyen barátnőfeelinges szexkapcsolatot szeretnél, akkor mond meg neki, hogy tudjon dönteni.
Másnak az idejét húzni szemétség. A párodnak amúgy vannak gyerekei?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Kettő dolgot tudsz csinálni, döntsd el, hogy melyik a fontosabb.
Az első a pszichológus, és ezt most nem viccből írom. Nekem sajnos meghalt a férjem, a gyász feldolgozásában is segítséget kértem,de ami a te sztorid szempontjából lényeges, hogy mikor utána elkezdtem megismerni a páromat, akkor is a pszichológusnál kötöttem ki. Nagyon makacs, önfejű ember vagyok sajnos, hajlamos vagyok azért érezni, hogy én mindent jobban tudok mindennél. A pszichológusom segített megérteni azt, hogy ez az ember csak egy plusz jót fog hozni az életembe, viszont neki is vannak igényei. Az nem megoldás, hogy csak akkor akarom magamnál tudni mikor szükségem van rá, neki is ugyanúgy lehet rám szüksége. Ez az egész a kompromisszumkésségről szól, én nagyon szerettem a páromat, így alap volt, hogy ezt az opciót választom, de nem tudom, hogy te hogyan állsz a párodhoz.
A másik lehetőség, hogy szakítasz vele. A dolog ugyanaz, amit fentebb leírtam. Gonosz dolog akkor elővenni őt és vele lenni, mikor neked ahhoz kedved van. Neki is vannak igényei, amiket te jelenleg nem tudsz teljesíteni. Ha szakítanátok akkor a párjaitok tudnának találni olyan nőket, akik velük tervezik az életet, ti pedig megmaradhatnátok a nyugalmatokban
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Szerintem nincsenek irreálisan nagy követelései a párodnak. Az, hogy szeretné veled tölteni a szabadidejét teljesen oké.
Ez a leláttamozós dolog nálam is vérlázító, utálom ha valaki nem válaszol. Oké, elfelejtetted, de erre figyelj oda máskor.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!