Mi erről a véleményetek?

Összeköltözni lehet, sőt szerintem kell is, hogy megismerd igazán a másikat. És ha 1 hónap után is történik, és nem jön össze, akkor szétköltöztök max. De egy gyereket nem lehet visszacsinálni, plusz ő egy érző emberi lény lesz, nem csak a saját sorsodat befolyásolod vele, hanem egy ártatlan életét, aki nem maga kérte, hogy világra jöjjön, ergó teljes mértékben a szülők felelőssége. Szóval a gyerek témát akkor ha magadban és párodban is teljesen biztos vagy, és stabil hátteret (elsősorban érzelmit, de anyagi minimumot is) tudtok garantálni a gyereknek.

Szóval én összeköltözés után 1,5-2 év elteltével vállalnék csak gyereket, szerintem ennyi idő minimum kell. Plusz élvezd ki az időt a pároddal kettesben kicsit, ha megteheted.

4 hónap rövid idő az elköteleződéshez. Persze vannak jó példák a gyors elköteleződésre, amit utána évtizedeken át tartó kiegyensúlyozott házasság követett, de azért ez nagy lutri.

Költözzetek össze, lakjatok legalább egy évig együtt és persze a közös jövőt lehet tervezgetni közben. Ha egy év után is úgy tűnik, jól szót értetek egymással, akkor lehetne elköteleződni.

Az összeköltözés simán, szerintem az minél előbb annál jobb. Ha nem működik, max szétköltöztök.

A gyerekkel én még várnék a helyetekben.

Gyerek mindegy mikor jön, évek múlva válik el hogy megy e együtt többesben vagy sem.

Gyereknek is különböző korszakai vannak, ahogy párkapcsolatnak is.

Hozzáállás, kommunikáció, és egység képviselésén áll vagy bukik a dolog.

Mi is így éreztünk nagyon korán a kapcsolatban, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Nálunk véletlenül csúszott be a baba, hat hónap után, de nagyon szerettük egymást, már akkor is és mind a ketten szerettük volna a babát is, úgyhogy megtartottuk. Mi nem éltünk együtt előtte. Igazából minden nagyon jól alakult, voltak nehezebb időszakok is persze. Volt olyan is amikor úgy éreztem, ha nem lenne a baba, ezt nem bírnám elviselni (anyagiak az elején nem rendeződtek túl jól, a férjem külföldi, nem kapott állást, frusztráltak voltunk). Meg olyan is volt, hogy úgy éreztem bárcsak tovább tartott volna az a randizgatós, utazgatós rész, amikor felgyűlik az a sok szép emlék, amit mi mostanában pótolunk be. De nekünk a gyerek volt a legnagyobb motiváció, miatta értünk el mind a ketten sokkal többet, mint gondoltuk volna magunkról, mert neki akartunk megadni mindent. A szerelmünk nem sínylette meg, talán inkább jobban össze is kovácsolódtunk, de még csak a négyedik évet járjuk a kapcsolatban, remélem így lesz mindig is.

Saját részemről nem csinálnék vissza semmit, ettől függetlenül nem javasolnám senkinek, hogy csinálja utánunk.