Rossz kapcsolatban pici baba mellett "együtt" maradni(egy lakásban) de ismerkedni, randizgatni másokkal?

A pár női tagjaként kérdezem. Adott ugyanis egy szituáció miszerint egy fiatalkori szerelemből tizenpár év után becsúszott a baba, persze megtartjuk hisz mi értelme mindennek ha elvetetjük stb.

Na most azt hozzátenném, hogy erősen nárcisztikus jellemvonásokkal bír a pár férfi tagja, a nő pedig önbizalomhiány, önbecsülés hiányában tűrte a szart évekig, társfüggőséggel vegyítve, biztos recept az együttmaradásra még ha beteges és mérgező is ...

A baba érkezésével se lett jobb a helyzet, csak most a nő a rá zúdult fizikai és társas magánytól teljesen besokallt...és ha van nőknél kapuzárási pánik vagy ilyesmi akkor ez az lehet...mert a gyerek előtt mindig ott volt a lehetőség a kezemben, hogy bármikor kiléphetek így ködösített az agyam is és nem volt merszem kilépni a komfortzónából, mert összeségében jól müködtünk ha minden adott volt hozzá...na most pici babával nyilván borult ez a kényelem és egyre több lett a veszekedés.

Tudom végtelenül szánalmas, önző és felelőtlen dolog azt mondani a gyerek szemszögéből, hogy erre szülés után jöttem rá..de tényleg így van, akkora erőt kaptam ezzel hogy a világot is a vállamra tudtam volna venni, szembement azzal, hogy nyelem a szart a lakásba bezárva, és egyre jobban tisztult ki a kép hogy hogy is volt mindidáig..

Nyilván nem opció most a költözés (egyelőre), és végső elkeseredésemben ilyenen gondolkodtam, hogy ha már nem éltem ki magam és szültem ennek az embernek, akkor legalább szórakozzunk kicsit.

Tudom, szegény baba, nem kell a sok okoskodó komment már megharcoltam magamban, hogy mégis milyen anya vagyok én, de nagyon durva dolgokat ki tud hozni az emberből a depresszió..