Mi a “titka”? Aki hosszú évek óta él együtt párjával, és mentális dolgokra is figyel nem csak vannak együtt mert “jól van az úgy alapon” , azok véleménye érdekelne hogyan őrizhető meg a kapcsolat tüze stb, ha már van gyerkőc is és sok munka ?

Valóban az alappal kezdődik, mint ahogy egy jó házat is úgy építesz fel, hogy stabil alapra strapabíró falakat húzol fel. Aztán, hogy végül hogy fog kinézni, és folyamatosan karban tartod és felújítgatod-e, az is meghatározza, hogy 100 évig lesz egy stabil jó házad, vagy stabil, de a kezdetektől fogva befejezetlen, egyre jobban lepukkanó koszfészked. Ugynakkor ha gyenge alapra építesz gyenge falakat, azt később hiába csinosítgatod, meg fested le a prémium festékkel, alapjaiban fog megroggyanni. Na de. Elég a házas hasonlatból.

Az én nézetem szerint ahhoz, hogy valaki eljusson odáig, hogy sok év (akár házasság akár nem) együtt töltött idő után, gyerek, miegymás mellett boldog kapcsolatban legyen, ahhoz a következő szökséges:

0. lépés: Legyél rendbe önmagaddal

Tudd, hogy ki vagy, merre tartasz, mik a számodra fontos dolgok, mik az elveid, milyen értékrend szerint szeretnéd élni az életed stb.

1. lépés: Tudd, hogy mire vágysz/mit vársz egy párkapcsolattól

Mik a vágyaid, mit szeretnél közösen megvalósítani valakivel, mi az, ami elengedhetetlen, hogy meglegyen a másikban, és mi az, amiben kompromisszumra vagy hajlandó, ilyenek...

2. lépés: A párválasztás

Szerintem úgy a jó, ha teljesen bele vagyunk zúgva a másikba az elején. Ez a langyos széklet, hogy hát ez meg ez tetszik benne... ez meg ez nem... hát inkább pozitív, vágjunk bele, aztán majd meglátjuk - szerintem ez nem igazán célravezető és nem is lesz sokkal jobb, ha már az elején 10-ből 4 tulajdonsága nem tetszik a másiknak.

Ugyanakkor próbáljunk meg nyitott szemmel járni, nem túl naívnak lenni, és észrevenni az intő jeleket, hogy valaki megjátsza magát, vagy tényleg ilyen.

Itt a kezdeti 1-2-3-4 hónapról beszélek, amikor még a rózsaszín köd van és felhőtlenül csak élvezzük egymás társaságát. Kinek mennyi ideig tart. Itt még idealizáljuk a másikat, elsiklunk egy-egy jelemhibája fölött, kicsit (valaki nagyon) megjátszuk magunkat, nem böfögünk a másik előtt, szinte minden találkozókor kedveskedünk valamivel, bókolunk stb. - értitek. Valakin már itt kibukik, hogy nem hozzánk való, azt ne is erőltessük szerintem.

Amit még itt elmondanék, az az, hogy legelső pillanattól kezdve meg kell lennie az őszinte, nyílt kommunikációnak, és tisztázni kell, hogy miyen kapcsolatot keresünk, mi mire vágyunk az életben és a másik hogy áll ezekhez. Minden emberi jó kapcsolatnak az alapja a jól működő kommunikáció. Nem szabadna tabuknak lennie, nem szabadna elfojtani sérelmeket, és objektíven kellene hozzáállni a poblémákhoz, nem személyeskedni, hanem átbeszélni hogy ki miben fejlődhetne, és egymást támogatva továbbhaladni.

3. lépés: Építeni a kapcsolatot/belátni ha nem vagytok egymáshoz illők

Egyrészt egy jól működő párkapcsolaton minden egyes éldott nap munkálkodni kell, másrészt, ha valami nagyon nem megy, akkor be kell látni, hogy sose lesznek igazán boldogok és szakítnai kell. Ezek persze nem olyan dolgok, hogy nem főzöl? jó, akkor holnap már szakítok is veled. Nem. Ha valakivel valamiért összejöttél, és elmélyült a kapcsolatotok (sok sok beszélgetés!!!), és szeretitek egymást, akkor először mindig törekedni kell arra, hogy ha feljön egy probléma, a megoldást keressétek együtt. Ha sikerül, az csak úgy lehet, hogy senkinek nem lesz hiányérzete, és nem kell elnyomnia magát. A kompromisszumnak nem a lemondsról kell szólnia, hanem egy adok-kapok viszonyról. Sokszor pl. le kell mondanom a saját kis önző dolgamról, de cserébe kapok olyat a kapcsolattól, a közös élménytől, ami sokkal nagyobb boldogsággal tölt el. Ezeket mindenki határozza meg maga, élje át, próbálja átadni magát a kapcsolatnak.

Tehát szerintem a kulcslépések, ebben a sorrendben: legyél rendbe önmagaddal, ezután menj csak bele párkapcsolatba. A kapcsolatban ismerd meg a másikat, mindent tudjatok megbeszélni. Ha a kapcsolat stabil, és szeretitek, tiszteliek a másik, bíztok benne, akkor jöhet a gyerek.

Ezek ilyen nagy vonalakban felvázolt dolgok, nyílván mindenkinek más és más befolyásoló tényező hoz különböző akadályokat. Én a leírtak szerint próbálom ezt csinálni, sokan mondták, hogy magasan a léc, de én nem hallgattam a megalkuvó tanácsokra, és jelenleg boldog párkapcsolatban élek egy totál ilyen gondolkozású lánnyal. Mindent megbeszélünk, nincsen tabu, legyőzzük a sértett büszkeséget, és belátjuk, ha hibáztunk, és támogatást kapunk a másiktól, így tudunk fejlődni egyedi és kapcsolati szinten egyaránt.

Ja és még valami. Szerintem nincs olyan, hogy valaki már csak ilyen, és kész. Legalábbis jó esetben. Válozunk, fejlődünk, tanulunk minden nap.

Sokáig lehetne még boncolgatni a témát. És még egyszer mondom, ezek az én elméleteim, amiket szívesen elmondok másnak, de nem állítom, hogy mindenkinek ez lenne hatásos. Különbözőek vagyunk, különböző működéssel. Én ilyen hősszerelmes érzelmesebb fajta, nekem ez jön be.

Egyet viszont szerintem biztosra mondhatok, a megfelelő nyílt, őszinte kommunikáció, és a mindenre nyitott gondolkozás elengedhetetlen lenne minden embe számára.

# 6

Köszi a választ!

# 8 - as vagyok

Olyan társat kell választani akivel az alapok megvannak ( kölcsönös szerelem, tisztelet, bizalom, hűség, hasonló szexuális igények) összetartoztok, és természetes módon van igényetek arra, hogy időt töltsetek együtt, beszélgessetek, nem pedig görcsösen kell ezt szervezgetni mert semmi kedvetek hozzá, lusták vagytok tenni bármit is, tipikusan csak " éltek egymás mellett" "kapcsolat".

Ha már erőltetni kell a közösen töltött időt, az rég rossz. Ott már nincs meg az érzelem és a vonzalom ehhez.

Mi 11,5 éve vagyunk együtt, 10 éve házasok is, mai napig szerelemben, boldog házasságban élünk.:),sok időt töltünk együtt, eljárunk szórakozni, vagy itthon játszunk valamit ( kártya, társas), sorozatot nézünk, filmezünk, kutyázunk stb. Igaz, gyereket mi soha nem akarunk, részben azért is döntöttünk így, mert úgy már kevesebb időnk jutna egymásra, és azt nem vállaljuk be. Mások a prioritásaink, az igényeink. A kapcsolatunk többet ér, és nem is vágyunk egyáltalán gyerekre. Ennyi.

A környezetünkben a legtöbb olyan pár akik gyereket vállaltak, hát a 95%-uk már nincs együtt, szakítottak/ elváltak. Egy helyen volt megcsalás megnevezve válóokként, a többinél mind a gyerekvállaláshoz kötötték, hogy onnan indult lejtmenetbe a kapcsolat. Pont azért, mert háttérbe szorították egymást, a házasságot/ kapcsolatot, a gyerek miatt. Voltak akik ki is mondták, ha újrakezdhetnék, nem akarnának gyereket. Rengeteg plusz stresszel jár, a többség anyagilag is padlóra került, azt mondták mégegyszer nem vállalnák.