Az hogy lehet, hogy például az ókorban, középkorban mindennapi volt egy 14 és egy 30 éves közötti házasság,ma meg nem?

Azt gondolom, hogy változtak az elvárásaink a felnőtt emberek felé. Lehet ezt ragozni, de régen egy 12-14 éves simán megállta a helyét, mert nem kellett tudnia:

- írni, olvasni

- számolni

-szakmât szereznie

- döntést hozni, hisz kb. ugyanúgy gyerek státuszban nevelődött tovább anyós szárnyai alatt. Még jó is volt, ha kötelességtudó, engedelmes, alkalmazkodó gyermek volt. Ha meg megélte a 20-24 éves kort (ugye a magas gyermekágyi halandóság miatt), addigra beletanult a háztartási feladatokba, mire nem volt (annyira) nemzőképes.

"A gyermekprostitúció a pénzért történő szexuális szolgáltatások legszomorúbb része, ami egyáltalán nem ritkaság a Birodalomban. Az egyiptomi remeték körében is előfordult, hogy kislányokat rontottak meg, s más írások is beszámolnak a korai időszaktól burjánzó gyermekprostitúcióról (van Dieten, 1975). A római korban a fiúgyermekek ára magasabb, a bizánci periódusban a hangsúly a lánykákra tevődött át. A kortársak, Epheszoszi János és Prokopiosz egybehangzóan adnak hírt Theodora császárné gyermekkoráról, mintegy jelezve a többi szerencsétlen sorsát. A társadalom legelesettebb rétegei minden tiltás ellenére gyakorta adták el 5—7 éves lányaikat prostitúció céljára. Hiába tiltotta meg 529—ben Jusztiniánosz a gyermekprostitúciót, a Birodalom elestéig bőségesen akadt utánpótlás, hiszen rengeteg szegény, nyomorgó család élt a fővárosban és vidéken. A csöppségek meglehetősen alacsony áron keltek el szüzességük elvételére árverésen lehetett pályázni (Dindorf 1831). A leánykák részben a színházakban elégítették ki az unatkozó klienseket, másik csoportjuk pedig a bordélyokban nyújtotta szolgáltatásait. Az sem ment ritkaság számba, hogy pedofíl férfiak vásárolták meg őket és tartották házaikban felnőtt korukig. Amint érett nővé lettek, az utcára (bordélyba) dobták, s csak kevesen tudtak tisztes polgári életet kezdeni, családot alapítani. A gyermekek egy részét szó szerint megerőszakolták, mit sem törődve lelki és testi sérüléseikkel, kínjaikkal és az életre szóló következményekkel. Más esetekben ameddig a kislányok alkalmatlanok voltak a szokványos közösülésre, egyéb szolgáltatásokra (felláció, cunniliguus stb.) kötelezték őket (Lascaratos és mtsa 2000), s amint Prokopiosz megjegyezte néha fiúként vettek részt az (anális, combok közötti) aktusban. Theodóráról azt írta, hogy gyermekkorától mindhárom testnyílását bujálkodásra használta. A kiskorú prostituáltak olykor extrém megterhelésnek voltak kitéve. Ha hihetünk Prokopiosznak, néha harminc férfi vágyát kellett kielégíteniük egyetlen nap alatt. Nem csodálkozhatunk, hogy a gyermekprostituáltak többségének élete 18—20 évesen zárult, akik hosszabban léteztek, gyermekkori sérüléseik, a számtalan abortusz miatt gyakran meddővé váltak, nagy részük idült tripperben, más nemi bajokban szenvedett. "

Ha nem sajnálod rá az időt, olvasd végig.

Egyébként nem igaz, hogy a nők korán szültek volna. Később értek az emberek, nem 12 meg 14 évesen. Meg aki túlélte a gyerekkort azért az már jó eséllyel megérte az 50-et is. A gyermekágyi láz meg akkor volt jellemző, amikor olyan orvosok vezették a szülést és nyúlkáltak bele nőkbe, akik 5 perccel előtte még boncoltak. Inkább az vezetett halálhoz, ha nem tudta megszülni a nő a babát, vagy elvérzett.

Persze az előző által felvázolt nyomorúság is létezett, de nem ez volt a norma, főleg egy feudális államban.