Önzőség megkérni a párom, hogy ne csörögjön az ébresztője reggelente számos alkalommal?

Ebben a kérdésben nem tudunk kompromisszumra jutni, egyikünk sem szeretne engedni az igazából.

A párom korán reggel kel. Szokása, hogy az ébresztőjét irreálisan koránra állítja, és azzal kínozza magát, hogy az első csörgéstől kezdve egy-másfél órán át folyamatosan kinyomja (szundizza), hogy aztán 10-15 perc múlva ismét csörögjön az ébresztő. Van, hogy így hajnalban 5-6 alkalommal csörög az ébresztő, míg eljut addig, hogy tényleg felkeljen.

Megkérdeztem, miért állítja ennyivel korábbra az ébresztőt, ha nem kel fel. Azt mondta, szeretne ő korábban kelni, hogy ne kelljen kapkodni készülődéskor, csak ébredéskor úgy érzi túl fáradt, mégse bír kimászni az ágyból, ezért szundizza és alszik vissza annyiszor.

Kértem, hogy ne állítson ennyi ébresztőt, mert én nem tudok olyan jól visszaaludni, mint ő, főleg mert 10 perc múlva megint csörög a telefon. Azt gondoltam, nem nagy kérés, hogy előző este döntse el, másnap mikor kel, és ne húzza el egy órán át az ébredést, ha azzal a párját is folyamatosan felkelti.

Szerinte azonban nem jogos a kérésem, mert ha tényleg fáradt lennék, akkor csak simán aludnék. Érdekes mód amikor készülődik, arra már vissza szoktam aludni (mert valóban fáradt vagyok), csak előtte riadok fel minden alkalommal, mikor kora reggel 10percenként felzeng a max hangerőre állított ébresztő (igen, így a füldugó sem segít).

Volt esetleg valaki hasonló helyzetben, milyen köztes megoldást találhatnánk, ha egyáltalán van ilyen? Legjobb lesz, ha hozzászokok a sűrű ébresztőkhöz.. vagy külön szobába költözöm? (az utóbbit szeretném végső megoldásnak meghagyni)

(Csak hogy nyomatékosítsam: nem azt szeretném kérni, hogy ne állítson reggelre ébresztőt magának, hanem hogy ha állít, akkor tényleg keljen fel rá, ne kínozzon mindkettőnket 1 óráig)