Nagyon apró dolgok, de zavarnak. Tűrjek, vagy beszéljek vele mégegyszer?

Eszem ágában sincs házisárkányt játszani, nem szeretnék veszekedni, se felesleges feszkót, akkor már inkább megcsinálom én, ne ezen múljon, annyit nem ér.

Főleg, hogy tényleg kis dolgokról van szó. Párommal két hónapja élünk együtt, mindketten dolgozunk, az összeköltözéskor ugyanannyit, akkor úgy beszéltük meg, hogy az esetek többségében ő fog főzni, én takarítani. Azóta úgy alakult, hogy ő többet dolgozik, mint én, ezért az utóbbi időben a főzést is átvállaltam. Nem várok el nagytakarítást, azt amúgyis jobban szeretném én csinálni, mert magamban jobban bízok ilyen téren. Csak annyit, hogy saját maga után pakolja el a saját cuccait. Általában ő tovább van fent, mint én, és reggel, ha felkelek, mindig azzal kezdek, hogy kidobom a chipses zacskót, elrakom a müzlit, berakom a bögréjét a mosogatógépbe, és elrakom a cigijét (én nem is cigizek, csak ő). Vagy ha ő szabadnapos, én dolgozok, és hazaérek, akkor is az az első dolgom, hogy utána elpakolok. Jó, nem nagy dolog, nem halok bele, maximum 5 perc, de épp elég lenne nekem is csak saját magam után pakolásznom.

Tegnap este megkértem, hogy ha lehet, ezekre figyeljen, de a ma reggelt is azzal kezdtem, hogy bepakoltam a mosogatógépbe az ő cuccait. Még várok egy kicsit, de ha nem javul a helyzet, hogyan beszéljek vele anélkül, hogy baszogatásnak érezné? Mert tényleg többet dolgozik, mint én (ugyanannyit fizetünk a közös dolgokba, csak kevesebb ideje van), fáradtabb, nem szeretnék vele ilyenek miatt veszekedni. Csak kicsit zavaró, hogy esténként, amikor tovább marad fent, mint én, akkor sorozatozik, és amellett igazán elpakolhatna maga után, főleg, hogy még mosogatni se kell, csak berakni a gépbe.