A párom nem dolgozik több mint egy hónapja, és a napjai abból állnak, hogy amíg én munkában vagyok addig videojátékozik meg alszik. Mikor hazaérek akkor kezd el ébredezni. A lakás persze szalad, boltba is én megyek nagyrészt. Szerintetek ez oké?

Aki szerint alap, hogy munkanélküliség esetén az ember mi mindent csinál, az sosem volt még depressziós, és nem is nagyon látott ilyen embert.

Persze, én is azt mondom most, józan ésszel, hogy ezek alapok.

De ha láttál már depressziós embert, akkor tudod, hogy ott, akkor abban az állapotban nagyon nem így működik.

Kívülről mindig könnyű mondani, hogy micsoda tervei vannak az embernek a rengeteg hirtelen jött szabadidővel, mégis, ha megnézel valakit (legyen az munkanélküliség vagy bármi más miatt depressziós), akkor ezek a tök logikus, racionális tervek valahogy ott és akkor mégsem működnek.

A depressziós ember általában valami olyat csinál, ami segít szabadulni a valóságból.

Van aki alszik egész nap, van aki bevackolja magát, és tv sorozatokat néz (nekem ezt tette a depressziós barátnőm), és igen, van aki számítógépen játszik.

Ilyenkor nem maga a cselekvés a fontos, hogy mit csinál, hanem a hátterében az van, hogy bármi is legyen, ne kelljen gondokozni, ne kelljen a valósággal foglalkozni, és lehetőség szerint az egész világot ki lehessen zárni.

És ilyen depresszióval nem csak férfiak tudnak küzdeni, mikor az egyik barátnőm munkanélküli lett, ő egész nap a TV-t bámulta, és nyilván én is mondattam volna neki, hogy inkább vásároljon, meg takarítson, de világosan látszott, hogy nem kicsit van sokkos és letargikus állapotban. Kb 2-2.5 hónap kellett hozzá, hogy összeszedje magát.

De mondom, egyszerű a képlet, ha a lány csinálna ezt, mert éppen összeomlott az élete, akkor ugyanúgy azt tanácsolnátok, hogy ki kell dobni, vagy akkor jönne a "légy vele türelmes, ennyit igazán megtehetsz érte" duma?

Jah, igen!

És van aki egy ilyen depressziós helyzetben a házimunkába menekül. A család egyik nőtagja hetente 3x nagytakarítást végzett pincétől a padlásig.

Persze, látszólag milyen frankó, mert elfoglalja magát, és milyen hasznos amit csinál, de amikor egy ilyen ember mellett vagy, akkor nem arra gondolsz éppen, hogy "tök jó, nem unatkozik, és legalább takarít", mert pontosan látod, hogy ez egy iszonyatos pótcselekvés a valóság kizárására, és nem örömében csinálja.