Miért van az hogy a párkapcsolatok többségénél a férfi rendelkezik komolyabb egzisztenciával?

Annyit tennék még hozzá, hogy sok munkahelyen még mindig él ez a "nő csak titkárnőnek való maximum" szar mentalitás. Sokat fejlődött a világ már ilyen téren, de hát ugye mi magyarok jó 50 évvel le vagyunk maradva. Én azt látom, én is tapasztaltam, hogy sokkal többet kell egy nőnek bizonyítania ahhoz, hogy elhiggyék, hogy valóban érdemes egy adott magasabb pozícióra. Én felküzdöttem már magam a ranglétrán de baromi nehéz volt még úgy is, hogy lényegesen több fejlesztésem, tapasztalatom és munkám volt a cégben mint bármelyik férfinak akivel versenyeztem a posztért. És mégsem akarták elismerni, hogy egy csinos szőke csaj tudhat valamit és letett valamit az asztalra. Nagyon sok partnernél a mai napig érzem ezt a "nehogy már nekem egy 30as csaj mondja meg, hogy mit csináljak" hozzáállást. Én olyan személyiség vagyok aki nem hagyja annyiban, aki csak azért is bebizonyítja. De egy kicsit gyengébb akaratú nő aki nem mer úgy kiállni magáért nem meri ezt megtenni és így sosem jut fentebb.

Mert a férfiak nem várnak el semmit a nőktől, aminek köze van az élethez. Fiatal, jól néz ki és egy pirnóba illő szopósqrva vagy házicseléd tud lenni? Az jöhet...

Jézusom! Az itteni nők komolyan elhiszik ezt a dögunalmas "a férfiak félnek a sikeres nőktől" maszlagot? Drágáim, hát ti szoktátok itt is minden egyes kérdésnél következetesen és egyöntetűen hangsúlyozni, hogy elvárjátok, hogy egy férfi legalább annyit keressen mint ti! Ha nem sikerülne értelmezni: ebből az következik, hogy TI nem vagyok hajlandóak szóba állni nálatok csóróbbal. Elég nyakatekert az a női logika, ahol már ez is a férfiak hibája.