Szerintetek is meg lehet unni egy idő után, ha a másik állandóan a nyakatokon lóg?

Egyénfüggő. Én akit szeretek és akivel igazán jól kijövünk nem csak vonzalom szintjén, hanem emberileg is, azzal hónapokig, évekig szakadstlanul elvagyok úgy, hogy nincs is igényem más társaságra legfeljebb úgy, hogy oda is vele megyek.

Gondolom, vérmérséklet és neveltetés kérdése is. Édesanyám szakadatlanul velem volt 10 éves koromig, amolyan barátnő-típusú anyuka volt, akivel lehetett minden hülyeséget csinálni meg kibeszélni, nekem valószínűleg ezért természetes az "egy ember, a lehetőségek kimeríthetetlen tárházával" felállás. Nem tudok megunni embereket, ha vevők mindenre, amit szeretnék csinálni. Márpedig a párom is van akkora állat, mint én. :)

10 év alatt nálunk ez sosem történt meg, szerintem nem is fog. Olyan emberrel kell összejönni akinek a puszta létezése is boldoggá tesz és akivel semennyi idő nem elég. Ha nem így érzel a párod iránt annak nem sok értelme van.

Viszont ha úgy éltek mint a 80 évesek, soha nem mentek sehova, soha nincsenek randik és romantikus programok akkor nagyon hamar el fognak múlni az érzelmek és igen, meg fogjátok unni egymást. Egy kapcsolaton dolgozni kell és közös élményeket kell szerezni, fenn kell tartani a tüzet. Ha csak annyit csináltok, hogy dolgoztok aztán hétvégén elmentek a szülőkhöz akkor nem sokáig marad meg a tűz.

Ha megunod a pàrodat, akkor nem vagytok egymàshoz valók.

Nekem is több ilyen volt, 1- 2 hónap utân màr unalmas volt, ott is hagytam őket. Az érzelmeim se kötöttek igazàn hozzàjuk.

Ez akkor vàltozott meg, amikor megismertem, és összejöttünk a most màr férjemmel. 9,5 év utàn is egymàssal szeretünk lenni a legjobban.:)

Ha megtalàlod azt a bizonyos embert, nem fogjàtok megunni egymàst.