Vallásos keresztény nő elkötelezetten ateista férfival?

Az ateista el tudja képzelni, de szerintem a hívő nem. Nem hiába jöttél ide kérdezni is...

Én nem vagyok az az "igazi" hívő ember, elfogadom az ateista embereket, de tartós komoly kapcsolatot nem tudok elképzelni olyan valakivel, ki nem hiszi Istent.

Ez megbeszélés kérdése. Ha egyikőtök sem akarja a másikat meggyőzni a saját hitéről, hanem elfogadja a párját úgy ahogy van, akkor simán működhet. A gyerek az már más kérdés, de pont itt olvastam erről nagyon jókat. Legjobb ha ismeri mindkettőtök nézetét, aztán ha nagyobb lesz eldönti melyik áll hozzá közelebb.

Tapasztalataim alapján pont a hívők alkalmazkodnak nehezebben, pedig szerintem simán működhet, csak tényleg ne legyen senki makacs.

Ateista nő

Az ateista el tudja képzelni, de a hívő nem? Ne röhögtess már, mindig azt olvasom itt is, hogy kizáró ok a túlsúly meg a vallásosság. Én még olyan ateistával (elkötelezett ateistával) nem találkoztam aki egy kicsit ne nézné le a hívőket. Fordítva viszont rengetegszer látom, hogy hívő emberek azon tusakodnak, hogyan lehetne működtetni egy ilyen felemás kapcsolatot.

Kérdező: nagyon nehezen működik az ilyen. Az elején a szerelem mindent felülír, de 10 év múlva már te is másképp fogod látni.

Az "elkötelezetten ateista" nekem erősen hangzik. Ha csak azért ateista valaki, mert egyszerűen nem akar állást foglalni a dologban, mert nincs róla meggyőződve, de egyébként nem is veti el, akkor működhet. Ellenkező esetben nehezen tudom elképzelni, bár az élet mindenre szolgál példával. (Ismerek is ilyen párt: egyikük meggyőződés szerint nem hívő, a másik pedig az - bár viszonylag talán gyengébben, nem gyakorló vallásos. Náluk működik, de lehet, hogy csak emiatt.)

"nem vagyok fanatikus sem bigott,csak mélyen hívő"

Én is ilyen vagyok, és bennem is felmerültek már hasonló kérdések. Azt hiszem számomra egy nem hívő, de az igazságra nyitott ("kereső"), alázatos, jólelkű társ simán elfogadható, de aki meggyőződésből elveti a hitet, azt nem tudom elképzelni magam mellett. Az a baj, hogy egyrészt túl nagy lenne a szellemi különbség közöttünk (nem tudnánk bizonyos dolgokról beszélgetni, stb.), másrészt az erős ateizmushoz tapasztalatom szerint olyan egyéb gondolkodásbeli, világnézeti jellemzők is társulnak, amik számomra elfogadhatatlanok, sőt egyenesen visszataszítók. (Elsősorban a liberális gondolkodásmódból fakadó vélekedésre és a belőlük fakadó viselkedésformákra gondolok. Hogy mást ne mondjak, nehezen tudom elképzelni, hogy valaki mellettem a liberális politikai oldal valamelyik pártjára szavazzon, abortuszpárti legyen, stb. Ezek a gondolkodásformák velem teljes mértékben inkompatibilisek.)

(F)