Hogy kezelitek a mindennapok feszültségét, hogy ne otthon mérgezze a légkört?

ÉN: lőtér és szerető.

Alapvetően mi nem szoktunk veszekedni semmin sem, de mindkettőnknek vannak nehéz napjai és nyilván megesik, hogy egyszerre van nehéz napunk. Ő hirtelen haragú és könnyen felidegesíti magát pici dolgokon én meg hajlamos vagyok mindent egy picit túl drámázni. Ha külön külön vagyunk a saját kis fázisunkban nem egyszerre akkor ő általában helyre szokott tenni, hogy most már szüneteltessem egy kicsit magam mert fárasztó vagyok, olyankor mindig észbe kapok, bocsáénatot kérek és visszaveszek magamból, vagy ha végképp nem megy akkor elvonulok egy kicsit hogy magamban legyek. Ha ő neki van épp olyanja akkor meg próbálok neki segíteni azokban a dolgokban amik bosszantják, megölelgetem, puszit adok neki, ha látom hogy ez segít folytatom, ha meg látom, hogy ez idegesíti akkor inkább próbálok minél kevésbé az útjában lenni és hagyom had fortyogja ki magát. Ha mindketten rossz passzban vagyunk akkor szokott lenni, hogy összetűzésbe keveredünk, vagy kevésbé viseljük jól a másik nyűgjét, olyankor általában kicsit külön vonulunk utána meg megbeszéljük a helyzetet, vagy ha este történik akkor másnap reggel az az első, hogy megbeszéljük hogy kinek mi baja volt és bocsánatot kérünk a másiktól. Persze nem jó az ha vitázunk, de meg tudjuk érteni, hogy ezek a viták leginkább a stressz miatt alakulnak így ha megbeszéltük a dolgot el is tudjuk engedni már.

Alapvetően nem stresszes az életünk, ha van 1-2 olyan nap akkor se egymàson vezetjük le, inkàbb mankó, megnyugvàs elmesélni a történteket.:)

Kibeszéljük, esetleg panaszkodunk egy fél órát. Ha nagyon rossz a helyzet alszunk egyet vagy korábban fekszünk le.