Úgy érzem függök a páromtól, ez mennyire gond?

Nem sajátítom ki, féken tartom az alaptalan féltékenykedést, mindig megbeszélek vele mindent, tehát igyekszem, hogy ez neki semmi rovására ne menjen. Viszont mikor külön vagyunk borzalmasan érzem magam. Ha ő dolgozik én meg itthon vagyok és megérzem az illatát elsírom magam. Rettentően hiányzik minden másodpercben. Egy éve élünk együtt, azt hittem ilyenkorra már jól kezelem majd, mert a kapcsolat elején nyilván szinte mindnekiben megvan, hogy nem kap a másik nélkül levegőt, és bár én nagyon élvezem, hogy így szeretem őt, ez a része néha rossz. Nem érzem magam örömmel telinek, nem érzem magam biztonságban sem nélküle, csak letörtnek és motiválatlannak. Ő örül, hogy így ragaszkodom hozzá, de persze szeretné, ha jobban boldognék egyedül is, mikor kell.

Volt előtte egy kapcsolatom, távkapcsolat volt, iszonyatos elhanyagolást kaptam a végén, ezért szakítottam, nem tudom, ez számít-e ebben.

Most új munkahelyet szereztem, hátha segít majd, hogy amíg ő dolgozik, addig én is végig emberek közt vagyok, ugyanazokon a napokon ugyanannyit fogunk dolgozni, de kicsit félek, hogy a munkahelyen is csak letörten teszetoszáskodom majd, mert közben is hiányozni fog.

Ez normális? Vagyis hát gondolom nem igazán... De nem tudom mit tehetnék. Mit gondoltok?