Hogyha a párotok egyiknapról a másikra eltűnne és x idő után sem találnák meg, akkor ti mennyi idő után kezdenétek bele egy új kapcsolatba?

Hasonlón már gondolkoztam, mivel apám is fiatalon, hirtelen halt meg. Anyám soha nem kezdett új kapcsolatba, egyszerűen nem érdekelte más férfi.

Én sem álszentségből írom, de nem hiszem, hogy új kapcsoltba kezdenék ezek után.

10 év alatt kiépítettünk egy saját kis világot, alkalmazkodtunk, nagyon össze vagyunk hangolódva-persze viták, problémák vannak, de hol nem.

Mindenkiben őt keresném. Az az igazság, hogy sokat szorongok rettegek ezen a dolgon, mivel több olyat ismerek, szüleimen kívül, ahol az illető élettársa, házastársa jóval előbb halt meg. Lehet belebolondulnék.

Belegondolni is rossz ebbe, én is úgy érzem, hogy nem tudnám lezárni, új kapcsolatot keresni. Pedig mi még "csak" 5 éve vagyunk együtt, eljegyzés se volt, nem hogy más, sőt, elég hullámvölgyekkel tarkított volt a kapcsolat időszakosan, és az utóbbi időben is. Az eltűnés viszont iszonyat ijesztő, és nehezen feldolgozható dolog.

Reálisan nézve sok év eredménytelen kutatás után valószínűleg elgyászolnám, nem maradnék örökre pártában, de szerintem ez hosszabb folyamat lenne, mint maga a kapcsolat volt.

Én már nem igazán akarok új kapcsolatot. Vele vagyok, mert szeretem, a támaszom, a legjobb barátom és mindent meg tudunk beszélni, oldani. Azt hiszem mindent megkaptam amire csak vágyhattam egy kapcsolatban. Innen már nincs tovább. Úgyhogy ennél kevesebbel nem tudnám beérni, mint amit vele összehoztunk. Valószínűleg egyedül maradnék inkább.

30n /10 éves kapcsolat.