Aberrált dolog az, ha nem akar egy ember párkapcsolatot soha?

Ezért a válaszért borítékolható, hogy rengetegen lefognak pontozni, de:

Magamból kiindulva, sosem tudtam 100%-osan kötődni valakihez, illetve azt is észre vettem, ha van valakim, akkor akadályoz az élet bizonyos részeiben, mint pl az előre haladásban, hivatásomban. (Nem szokványos, teljes embert igényel és sokat lehet vele keresni). Az hogy szabadon rendelkezzek az életemmel, mert a páromra is figyelemmel kell lennem. Pl. Ha elakarok költözni Görögországba, mert oda hívnak egy - fél évre a munkám kapcsán, akkor egyből gondolkodnom kell, hogy mi lesz vele? Távkapcsolat addig, vagy utaljak neki addig haza a pénzből, hogy meglegyen mindenre a chass, mert a nyakam rá hogy nem jönne velem...(?)

Sokáig nem volt senki az életemben, aki számomra komoly lett volna, ha össze is költöztek valakivel, csak a nyomás hatására. Aztán rájöttem, nem velem van a baj. Csak nem vagyok egy olyan ember, akit az egyszerű dolgok letudnának kötni. Számomra sokkal fontosabb az, hogy legyek valaki, azaz ronda szóval "önmegvalósítás", a hivatásom, a pénz, az hogy legyen egy pezsgő nem mindennapi életem, sok kalanddal és kihívással.

Jelenleg van párom, (Érdekes, amíg egyedül voltam sínen mentek a dolgaim, amióta összejöttem a párommal, elköltözünk másik országba. Annyira unatkozom, hogy nem igaz... Lásd gyk-s kérdésekre válaszolok.)

Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy a srác nem a szó klasszikus értelmében normális. Szerintem, /mivel én ilyen vagyok és ismerem a helyzetet/ teljesen rendjén van, ha nem akarja magát lekötni.