Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeret vagy nem?
Ezt innen biztosra senki se tudja megmondani de nem tudom eldönteni teljesen, hogy szeret-e a párom. Egyrészt, mindig bátorít, vigasztal, meghallgatja a problémáim, hajlandó értem "áldozatot hozni", úgy értem, például este, mikor már fáradt akkor is segít nekem ha kell vagy segít napokon keresztül (például tanulásban ha ért a témához). Volt már, hogy ott hagyott miattam valakit, akivel akkor délután lett volna találkozója, velem is akkor lett volna és ott hagyta miattam mert bizonytalan volt, hogy megy-e a srác és végül velem mentünk el hozzá. Mikor beteg voltam, akkor egyszer hozott nekem gyógyszert, mézet, amint ideje volt jött hozzám, máskor megműtötték a fogam, fájt rendesen és nem is tudtam enni meg nem lehetett hajolnom, ő meg segített cipekedni meg hozott nekem olyan kaját amit meg tudtam enni. Meg bemutatott már a szüleinek is, szóval felvállal mások előtt. Ahogy néz, látom, hogy szeret.
De van ami meg kicsit elbizonytalanított. Volt, hogy ő hozta fel magától, hogy találkozzunk vagy menjünk ide vagy oda, de mégis ha valamiért nem jön össze, akkor sokkal könnyebben elfogadja, elviseli, mint én. Bár volt, hogy látszott rajta, hogy hiányzom neki már. De amúgy mondani nem mondja, hogy hiányzom. Meg ha van valami bajom, akkor olyan nehezen ért meg. Például, hogy miért zavart, amikor utolsó percbe egy haverjával (csaj) ment ebédelni pedig velem lett volna találkozója. Aztán találkoztunk de elment a csajjal is. Vagy amikor egy sráccal akart elmenni szintén enni amikor én vártam meg ilyesmi. Meg amikor kevés időnk van egymásra ő jobban elfogadja, hogy nincsen. Ő úgy van vele, hogy majd lesz jobb is.
Különben sok mindent tett már értem de ezek bizonytalanítanak el, amikor mintha nem viselné meg annyira a hiányom meg ilyesmi. Keres minden nap, nem is egyszer, de most itt a találkozásokra célzok.
Meg van, hogy türelmetlen amikor beszélni kell egy problémáról. Mármint ha az vele kapcsolatos. Ha amúgy valami egyéb van, ami rajta kívül áll de ki akarom önteni valakinek a lelkem, akkor mindig meghallgat, pedig voltak elég komolya gondjaim is. Csak akkor van ez a türelmetlenség ha vele kapcsolatban nem tetszik valami.
Meg amúgy az is látszik, hogy kicsit más, mint én, engem mindig meghallgat ha bajom van de ő ritkábban beszél a sajátjairól. Például ha összevesznek a szülei vagy anyagi probléma vagy ilyesmi. Vagy ha valahogy mégis szóba kerül, elmondja, de magától nem.
Ha csak azt nézem,amit írtál abból nekem az látszik,hogy nem Te vagy a Nagy szerelem.De ettől még szeret.
Viszont simán tévedhetek,mert lehet ő ez a típus,ilyen.Nem tudod mit érez belül,aggódik,fél,féltékeny,mindeközben Te pedig azt hiszed mindent csak ùgy elfogad,azt is ha nem tudtok találkozni.Szóval lehet nehezebben mutatja ki,amit,érez,gondol.Főként azért is gondolom,mert nem "zaklat" a problémáival.
Köszönöm 21:45-nek a választ! Most ehhez kapcsolódva annyit írnék, hogy máskor is olyan nehezen derültek ki az érzései. Például egyszer volt valami családi problémája, amit én tényleg igyekeztem tűrni meg alkalmazkodtam emiatt sokat hozzá de kiborultam mégis és mondtam neki, erre sokáig nem mutatott nagy megértést de egyszer azt válaszolta, hogy ő se örül az adott helyzetnek annyira.
A féltékenységgel kapcsolatban mindig mondja, hogy felőle elmehetek pasival kávézni is vagy bármi, akkor is ha az adott pasinak például tetszettem korábban de hozzátette, hogy "ha nem akar tőlem semmit". Máskor meg elmondtam neki, hogy egy srác akit nemrég megismertem (most mindegy hol) találkozni szeretne (én ezeket megosztom vele mert ezt tartom korrektnek) és nem lett ideges, nem látszott de kérdezte hogy szeretnék-e vele én is találkozni. Meg általában az egyetemen nem halmoz el ajándékokkal, bár apróságokat hozott nekem de főleg a kapcsolatunk elején, azóta csak egyetemen kívül és mikor egy sráccal meglátott együtt tanulni egy padon, akkor odahozott nekem egy raffaellot, nem is mondott semmit csak lerakta és elment. Mint aki fel akarja hívni a figyelmet magára.
Szóval lehet tényleg ilyen fajta de közben meg néha nem tudom eldönteni.
Egyébként lehet az is hozzájárul, hogy nem volt előttem évekig kapcsolata és a kapcsolatunk elején is olyan érdekes volt mert amúgy ő hívott randizni de egyszer meg azt mondta már "nem tudja mi az a szerelem". Azóta persze elmondása szerint nem bánja, hogy összejöttünk, meg látszik, hogy szeret. Mikor rákérdeztem, hogy megbánta-e, azt mondja, nem is érti miért kérdezem.
Szóval mivel előttem nem volt egy ideig senkije, ezért lehet már megszokta, hogy egyedül van. Megszokta, hogy nincs kivel találkozni, nincs kivel romantikázni és lehet ezért nem pánikol annyira.
Egy ideig még az elején meg hanyagolt, keveset keresett, akkor mondtam neki, hogy rosszul esik és bevallotta, hogy elhidegült de mikor mondtam hogy ha hanyagolni fog ezután is inkább szakítok vele, mert nekem rosszul esik, akkor meg rögtön megváltozott és azóta sosem hanyagol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!