Ez megbocsátható?

Megbántottam a barátomat. Szoktunk reggel meg este is beszélni. Ő rám írt este, hogy milyen napom volt, meg elmesélt egy problémát, ami idegesíti és tippet is kért. Ez idáig rendben volt. Utána indult volna vacsorázni, de megjegyeztem neki, hogy szeretnék én is kérdezni valamit tőle. Még idáig ezzel se lenne baj. A gond az volt, hogy nem akartam már pötyögni, a skypeot találtuk ki, hogy azon megbeszéljük amit szeretnénk. Fel is hívott skypeon, én viszont 2 mondat után azt mondtam neki, hogy utálom. Valójában nem utálom, bár haragudtam rá kicsit, hogy ritkán skypeol velem mostanában, pedig nap közben is online volt. A probléma igazi gyökere az volt, hogy nekem éppen vizsgaidőszakom van és tanulnom is kellett volna... viszont beszélni is akartam vele, de közbe ideges is lettem, mivel a pötyögés, egymásnak írás több időt vett el, mintha például skypeoltunk volna.

Persze mondhattam volna neki én is, hogy skypeoljunk… de felment bennem a pumpa.

Igazából amúgy is elég frusztrált vagyok, mert már marhára unom az állandó tanulást, meg vizsgákat, akárhogy osztom be a vizsgáim, valahogy sehogy se jó... és mindig este is itt kell tételezni és már kezd az agyamra menni, hogy az estéim is ebből álljanak ki. Mellesleg nem azért marad estére mert nappal semmit nem csinálok, hanem mert délelőtt tanulok, aztán ebéd, délután meg általába csinálok valamit, amit szintén kell. Nem tanulás, de vagy muszáj megcsinálni előbb-utóbb vagy szimplán beülök valahova egy sütire meg forró csokira, hogy legalább ennyi örömöm legyen, meg bevásárolok, ami olyan, hogy nincs otthon de nem a szüleimet akartam piszkálni vele.

A lényeg, hogy amúgy is torkig vagyok már és azt mondtam a barátomnak, hogy utálom. Ő utána rögtön ki is lépett a skype-ról és azóta nem beszéltünk.

Pedig örülnöm kellene, hogy érdeklődött felőlem, meg hogy megosztja velem gondját-baját, de nagyon frusztrált, hogy vele is akartam beszélni, csak sok időt elvett és ott volt a tanulnivaló.

Megbocsátható, hogy ilyet mondtam neki?