Hogy oldjam meg ezt a helyzetet?

Elnézést előre is,ha kissé zavarosan fogalmazok!19 éves lány vagyok.Van egy 16 éves srác,aki túlértékeli a kettőnk kapcsolatát(ezt baráti alapon értem).Előzetesen elmondanám magamról,hogy közvetlen vagyok,szívesen meghallgatok bárkit és mindig igyekszem segíteni az illetőnek stb.(nem véletlenül akartam egy időben pszichológus lenni),valamint a saját dolgaimról is őszintén,nyíltan(néha már túlzottan is) tudok beszélni másoknak.Valószínűleg ezt érthette félre ez a srác is!Kb. 3-4 alkalommal beszéltünk élőben,nagyjából pedig 6 alkalommal msnen.Na most nekem ez egyáltalán nem elég ahhoz,hogy valakivel mélyebb kapcsolatot tudjak kialakítani.Viszont egy idő után észrevettem,hogy ez a srác igencsak kötődő,ragaszkodó,tolakodó típus.Ő már rögtön néhány beszélgetés után olyanokat írt,hogy bekerültem a bizalmi körébe,meg hogy ő már közeli barátjának tart és még sorolhatnám,hogy hány megjegyzése volt neki.Sztem ez ilyen fokú ismeretség után nem normális dolog,vagy mindenesetre nekem sok és ijesztő!Tartva attól,hogy ez nála csak fokozódni fog,próbáltam őt amennyire lehet leépíteni.Nem jártam fel msnre(ami nem miatta volt,egyszerűen jobb dolgom is akadt annál,hogy a gép előtt üljek),és a telefont se nagyon vettem fel neki.Végülis sikerült,hiszen nagyjából másfél hónapig nem is keresett,de aztán pár napja összefutottunk(egy faluban élünk).Megint kissé számonkérő és tolakodó volt...Mondtam neki,hogy sok a dolgom keveset vagyok itthon stb.(ami valóban igaz,az okokat,hogy miért nem részletezném),erre annyit kérdezett,hogy de sose vagy itthon?Mondtam neki,hogy azért,de persze vagyok.És meg sem kérdezte,hogy egyáltalán akarom e,annyit mondott,hogy majd hív a napokban és találkozunk...Mondjuk hülye voltam,mert rábólintottam.Még aznap este,kb. éjfél körül hívott,de nem vettem fel,mert aludtam...Másnap dolgoztam egész nap,telóm töltőn,erre este hazaérek és csak annyit látok,hogy 12 nem fogadott hívás...Majd iwiwen egy felháborodott levél+sms...Tudom,hogy végtelenül szemét dolog ez a visszanemhívás,meg ez a fajta lerázás,amit csinálok,de úgy voltam vele,hogy inkább rám haragudjon és engem gondoljon szemétnek engem utáljon,minthogy beletiporjak az önbecsülésébe azzal,ha megmondom neki a valódi okokat...Mert egyébként nagyon rendes gyerek,jófej is,csak annyira ragaszkodó meg kötődő típus,hogy én azt nem bírom elviselni.Szívesen elbeszélgetek vele néha,ha mondjuk összefutunk az utcán vagy vmi,de többet nem.Azt mellékesen tenném hozzá,hogy ez az egész amúgy is megszakadna,mert szeptembertől egyetemre megyek a lakóhelyemtől igencsak messzire.Úgyhogy a kérdésem az,hogy legyek vele továbbra is közönyös,ergó csináljam vele ezt az egészet tovább(se teló,se msn),vagy mondjam meg neki az okokat,amivel iszonyúan beletaposok az önérzetébe és az önbizalmát is lerombolom.