Melyik a legszebb idézet szerinted?

"Minden megtudható egy

emberről, a jelene, a múltja, jövője, tán a fontosabb titkai is - csak

az nem, hogy mitől lát benne csodát egy másik. Hol rejlik benne a

reménynek az a megtestesülése, amitől egy léleknek egyszer csak érdemes

lesz élni."

The Best:

Ha egy nap ugyérzed sirnod kell...Hivj engem.

Nem igérem, hogy megfoglak nevettetni...De sirhatok veled.

Ha egy nap elakarsz futni...Ne félj engem hivni.

Nem igérem, hogy megkérlek állj meg...De futhatok veled.

Ha egy nap senkit sem akarsz hallani..Hivj engem.

Igérem veled leszek.És igérem nagyon csendben.

De ha egy nap hivsz...És nincs válasz

Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet nekem van szükségem rád

16_F

Idézetnek kicsit hoszzú, de nagyon jó. Főleg az önmagukkal elégedetlen emberek olvassák:

A vízhordó története

Egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak

egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik

edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt,

és mindig egy teljes adag vizet szállított.

A pataktól a házig tartó hosszú séta

végén a megrepedt edény már

csak félig volt vízzel. Két teljes

évig ez így ment, minden

nap - a vízhordozó már csak

másfél edény vizet szállított vissza

a házba.

Természetesen a tökéletes edény büszke volt a

teljesítményére, hisz tökéletesen tette a dolgát, de a

szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és

nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott

teljesíteni.

A két év keserűség után, egyik nap

megszólította a vízhordozót a pataknál.

- Szégyellem magam, mert a víz

szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:

- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te

oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán?

Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról,

és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára.

Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve

leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem

velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a

gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Szeretnéd tudni, mi ebből a tanulság?

Mindannyinknak megvan a saját különleges hibája.

Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések

és hibák, amik mindannyinkban meg vannak, teszik az életünket

olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk

mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

Addig nem lehetsz boldog, amíg nem tanulsz meg önzetlenül

szeretni, és amíg nem találod meg a helyedet a világban.

(ismeretlen)