Mit tegyek? Nem bírom már!

Egy éve megismertem egy srácot. Elsőlátásra beleszerettem, pedig nem volt valami hú de helyes, de engem azonnal megfogott. Én is tetszettem neki, nagyon jóba lettünk, de végül nem lett belőle semmi, mert összejött egy másik csajjal. Nagyon rossz volt az az időszak, de tartottuk a kapcsolatot, egész jó haverok lettünk. Aztán belépett az életembe az "álompasi". Összejöttünk, immár kb. 5 hónapja vagyunk együtt, az első 3 hónap egy megtestesült álom volt, most picit ellaposodott a kapcsolatunk -és nagyrészt nem miattam. A másik fiút már szinte el is felejtettem, bár néha-néha eszembe jutott. Aztán a minap folyamatosan az agyamba volt, és egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből. Rá egy napra összefutottam vele az utcán, megálltunk dumálni, én fáradt és nyűgös voltam, de ahogy elkezdtünk beszélgetni, azonnal vidám lettem. Neki megint van barátnője, de mégis motoszkál bennem egy érzés, hogy nagyon jól kijönnénk egymással egy komolyabb kapcsolatban, hogy összeillünk, és ne mondjátok, hogy csak a reményt hajkurászom, mert nagyon jó megérzéseim vannak.

Szeretem a barátomat, de nagyon rossz, hogy a másik folyton fejemben van. Hogy melegség önt el, ha rá gondolok. Hogy minnél többször akarok vele beszélni, találkozni. És hogy hiányzik. Ezért utálom is magam. :(

A barátomat nem akarom elhagyni, mert szeretem, és ő is imád engem, bár mostanság mindenhez máshogy áll hozzá, mint régen. Mintha nem is az lenne, akibe beleszerettem. De ez már más történet...

Mit csináljak? Ez annyira lehetetlen egy helyzet. Valaki adjon tanácsot!

Bocsánat, hogy hosszú lett, és köszönöm annak, aki vette a fáradtságot, elolvasta, és esetleg normális választ adott! :)