Ezek után a férfiak tényleg tudnak csak barátként tekinteni egy nőre vagy van mögötte valamilyen hátsó szándék?

Randiztam egy férfivel, jól alakultak a dolgok, de hirtelen minden magyarázat nélkül (konkrétumot nem mondott, csak meg nem nevezett problémákra hivatkozott) felszívódott, hosszú hetekig nem beszéltünk. Most újra szoktunk beszélgetni, ő is keres, de konkrétan hogy mi történt korábban, arról nem volt szó. Pár naponta szoktunk beszélni és személyes találka is lebeg a levegőben, pl. közös sportolás, de az egész olyan baráti hangulatú, nem volt semelyikünk részéről sem szó arról, hogy újrakezdenénk, sőt a korábbiakat egyikünk sem hozta fel a békülésünk óta. Úgy csinálunk, mintha meg sem történt volna, úgy beszélgetünk, mintha régi jó barátok lennénk.

Úgy éreztem, lehet közrejátszott az eltűnésében (bár azt, hogy tényleg így volt-e, nem tudhatom), hogy kicsit sok voltam, túl gyakran kerestem, kezdeményeztem személyes találkozót, ezért most igyekszem tanulni belőle és visszafogni magam. Amikor több napig nem kerestem, végül ő írt rám, aminek nagyon örültem. Igyekszem laza lenni és elkerülni, hogy nekem kelljen kezdeményeznem találkát vagy közös programot.

Szeretném tudni, hogy vajon van-e még esély az újrakezdésre és úgy egyáltalán megbeszélni a történteket. Ezt ő a békülésünkkor mondta is, hogy szeretné, ha beszélgetnénk személyesen, de ő azóta ezt nem hozta fel, én pedig azért nem akartam rákérdezni, mert félek, hogy azzal esetleg a mostani viszonyunk is megromlik. Nekem még mindig jobb így, hogy barátok vagyunk, mint hogy teljesen elveszítsem. Bár őszintén szólva bennem még mindig él a remény, hogy egyszer újrakezdhetjük.

Szerintetek ha ezek után jóban maradt velem, keres időnként és közös sportprogramban is benne van, akkor lehet, hogy többként tekint rám, mint egy sima barát? Tudom, hogy a férfiak máshogy működnek, mint mi nők, de én már nem tudok tisztán látni ebben a helyzetben.

Illetve szerintetek hogyan viselkedjek vele, ha újra szeretném vele kezdeni? Vegyem a kezembe az irányítást vagy inkább várjak türelmesen?

25-30 körüliek vagyunk