Titeket nem idegesit, hogy ugyanazokat a hibákat, szokásokat, követitek el amit a szüleitek, nem tudtok "jobbak" lenni, nem tudtok változni, mint a szüleitek?

Nem ugyanazt csinálom, mint a szüleim. :-)

Teljesen máshogy csináljuk.

Én utáltam, hogy anyu olyan könnyen felkapja a vizet. Ugyanolyan lettem.

Amit lehet, tudatosan kerülök, de amikor ideges vagyok és nem a józan eszem irányít, pont ugyanazokat a rossz dumákat tolom én is a gyerekemnek, amiket anno anyám nekem. Kevés ennél szánalmasabb dolgot tettem életemben. Mélységesen szégyenlem magam miatta, és minden nap dolgozom rajta, hogy ne csináljam. Aztán egyik nap megálltam és rájöttem valamire: nem ugyanolyan. Ugyanazok a mondatok, de én bánom és bocsánatot kérek érte. Amit én gyerekként soha nem kaptam meg. Szóval mégsem teljesen ugyanaz, mert felismerem és igyekszek változtatni rajta, és amikor nem sikerül, elismerem a hibám, és egyenesen bocsánatot kérek a saját ovis gyerekeimtől is, ha kell. Mert ez már egy kulcs, hogy ha ők is viszik tovább, és picit javítanak rajta, talán egy idő után elkopik a család vonalából ez a sok szr amit átörökítünk egymásnak. Talán nekem csak a felét sikerül letennem, és nekik is csak a felét.. de az is már 25%... és érted. Haladunk, még ha lassan is.